Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

delet 44. §-ának (5) bekezdése azt is kimondja, hogy a törkölybor készítéséhez vízen kívül más anyag nem használható fel. Az első fokú ítélet szerint a II. r. terhelt vásárolta a törkölyt, vízen kívül cukrot is alkalmazott, és az így elkészített 30 hl-nyi törkölybort forgalomba hozta akként, hogy a valódi borhoz keverte. Lényegében tehát 30 hektóliter hamisított bornak tekintendő mennyiséget adott el. Miután azonban azt cukorral keverte, majd egyesítette a valódi borával és azt az I. r. terhelt tovább egyesítette 500 hl-es hordóban, így a minőségi vizsgálat a hamisítást nem ismerte fel. Ekként tehát valóban a 30 hl hamisított bor osztozott a többi bor sorsában, ahogy azt a másodfokú bíróság megjelölte. Az a körülmény, hogy a hamisított bor osztozott a többi bor sorsában, és a hamisítást fel nem ismerve, a szakszövetkezetnél ténylegesen kár nem következett be, egyáltalában nem jelenti azt, hogy nem valósult meg bűncselekmény. A Legfelsőbb Bíróság évek óta folytatott töretlen gyakorlata szerint (pl. Bf. I. 250/1967. BH 2797.) hamisított bornak valódiként való forgalombahozatala a vásárló megtévesztése, annak tudatos károkozása — tehát csalás. Abban az értelemben valóban nem volt kár, hogy az Állami Pincegazdaság ezt a hamisított bort is átvette a többivel együtt s kifizette a szakszövetkezetnek a vételárat. A kár azonban már akkor bekövetkezett, amikor a II. r. terhelt a hamisított bort valódi borként adta el a szövetkezetnek. Az a körülmény, hogy az okozott kár utóbb mégis megtérült, mert nem ismerték fel a hamisítást, a csalás megvalósulása szempontjából közömbös. Ez az utólagos megtérülés — bár a terheltek akaratán és szándékán kívül állott — legfeljebb a büntetés mértékének a megállapításánál jöhet számba. Helyesen utalt az óvás arra, hogyha még szabálysértés is lenne a cselekmény, akkor sem lenne alkalmazható a 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 131. §-ában meghatározott élelmiszer minősége megrontásának szabálysértése. E szabálysértés az 1958. évi 27. sz. törvényerejű rendelethez (Élelmiszertörvény) kapcsolódik. E törvényerejű rendelet 5—8. §-ai a borforgalmazást is érintették, de az 1970. évi 36. számú tvr. 12. §-a a bor vonatkozásában ezeket mellőzte. Valóban az 1959. évi 23. számú törvényerejű rendelet 32. §-át — egyébként még hatálybanléte idején — a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény hatályon kívül helyezte — de csak azért, hogy az ott felsorolt szabálysértéseket egységesen a szabálysértési törvénybe vonja (lásd: 84. §). A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a szabálysértési törvény 108. §-a alá sem lett volna vonható a terheltek magatartása, mert az adott esetben nem egyszerűen a gazdálkodási kötelesség megszegéséről volt szó, hanem arról, hogy tudatosan hamisított bort állított elő a terhelt, amelyet forgalomba is hozott. A kifejtettekhez képest a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítélete törvénysértő abban a részében, amelyben a hamisított bor készítésével és forgalomba hozatalával kapcsolatos csalás bűntette miatt emelt vád alól a terhelteket felmentette és helyette élelmiszer minősége megrontásának szabálysértését állapította meg. 443