Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

az I. r. terhelt átfejtette egy 500 hl-es hordóba és az egész bormennyiséget az Állami Pincegazdaságnak eladták. A pincegazdaság minőségi hiányt nem észlelt, a szakszövetkezetnek az átvett bor árát kifizette. A II. r. terhelt 1971. december 8. napján 87 hl eladott bor vételárát, összesen 86 678 forintot felvett, míg a további leszállított 28 hl árának (27 870 forintnak) kifizetése a pénzügyőrség közbelépése miatt már nem történt meg. A II. r. terhelt 1971. július 31-én olyan bizonylatot állított ki, hogy az m-i ÁFÉSZ 220 hl vegyes pálinkát elszállított, holott ekkor még az elszállítás nem történt meg, hanem a II. r. terhelt csak 271 hl pálinkát helyezett kilátásba, beszámítva a július 31-i kiadást. Az ÁFÉSZ a 491 hl vegyes pálinkát kifizette. Az első fokú bíróság nem látta bizonyítottnak, hogy a július 31-i bizonylat kiállításával a II. r. terhelt az „adózott raktárban" jelentkező hiányt akarta volna eltüntetni, ezért — bizonyítottság hiányából — a csalás bűntettének a vádja alól felmentette. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1974. február 5. napján kelt ítéletével az ügyészi óvást minden tekintetben elutasította, az első fokú bíróság ítéletét azonban mégis megváltoztatta. A vádlottakat a borral kapcsolatos vád alól felmentette, mert álláspontja szerint kár nem következett be, és így csalás nem valósult meg. Ugyanakkor azonban úgy találta, hogy a vádlottak elkövették a 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 131. §-ába ütköző 1—1 rendbeli élelmiszer minősége megrontásának szabálysértését és ezért az I. r. terheltet 4000 forint, a II. r. terheltet pedig 5000 forint pénzbírsággal sújtotta. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás szerint a terheltek cselekménye csalásként értékelendő, de ha szabálysértésként, akkor sem a másodfokú bíróság által felhívottak szerint, hanem az 1968. évi I. tvr. 108. §-ában meghatározott gazdálkodási kötelesség megszegésének szabálysértéséről lehet szó. A törvényességi óvás alapos. Az elkövetés időpontjában — de már 1970. november 13-tól — új törvény volt hatályban, éspedig az 1970. évi 36. számú törvényerejű rendelet a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról. E rendelet 13. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte az előző bortörvényt, éspedig az 1959. évi 23. számú törvényerejű rendeletet. így e törvényerejű rendeletre való hivatkozás téves a másodfokú bíróság ítéletében, úgyszintén az elsőfokú ítéletben is. Az 1970. évi'36. számú törvényerejű rendelet 4. §-ának (1)—(3) bekezdései szerint fogyasztásra csak szőlőből készült bort és mustot lehet forgalomba hozni, a jogszabályban meghatározott anyagok hozzáadásával és előírt kezelés szerint. Az olyan forgalomba hozott mustot, illetve bort, amely előállításában, kezelésében ettől eltér, hamisított bornak kell tekinteni. A tvr. 5. §-ának (2) bekezdése pedig kimondja, hogy törkölybort egyáltalában nem szabad forgalomba hozni. A törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 25/1970. (XI. 26.) MÉM sz. rendelet 44. §-a szerint törkölybort kizárólag saját termésű szőlő törkölyéből és csak házi fogyasztásra állíthat elő olyan szőlőtermelő, akinek a szőlőterülete 3000 négyzetméter alatt van és nincs italmérési, italárusítási engedélye, évente legfeljebb 2 hl-t. Az idézett ren442