Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

sértő bűncselekményt valósít meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért e cselekmény vonatkozásában a terhelteket a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, pénzügyi fegyelmet sértő vétségben állapította meg. 3. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének e része ellen emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta. a) Mindenekelőtt utal arra, hogy valamely jövőbeli körülménytől — jelen esetben attól, hogy a termelőszövetkezet a következő gazdasági évet eredményesen zárja-e vagy sem — nem lehet függővé tenni a bűncselekmény törvényes minősítését. Ez nem egyeztethető össze a jogértelmezés általános elveivel sem. A törvényi tényállás elemeinek meglétét ugyanis mindenkor a bűncselekmény elkövetési idejének megfelelően kell vizsgálni és értékelni. Következésképpen egy jövőbeli esemény esetleges bekövetkezése, illetve annak lehetősége nem szolgálhat a bűncselekmény minősítésének az alapjául. b) Ami a törvényeségi óvás tárgyául szolgáló minősítési kérdést illeti, az közvetve összefügg államunknak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek működésével kapcsolatos gazdaságpolitikájával. Az 1967. évi III. törvény és ennek végrehajtási rendeletei teremtették meg a feltételeket ahhoz, hogy e szövetkezetek vállalatszerű gazdálkodást folytató mezőgazdasági nagyüzemek legyenek. E törvény 40. §-ának (2) bekezdése szerint a termelőszövetkezetek közös vagyonát a társadalmi tulajdont megillető fokozott védelemben kell részesíteni. A 68. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint pedig a kiegészítő részesedést a jövedelemből kell biztosítani. Ebből az következik, hogy ha — miként a jelen esetben — a termelőszövetkezet a gazdasági évet veszteséggel zárja, a kiegészítő részesedés kifizetése nemcsak szabálytalan, hanem bűncselekményt valósít meg. Amennyiben pedig az említett cél érdekében hamis zárszámadási mérleg készítésére kerül sor, a cselekmény nem csupán a vonatkozó jogszabályi kötelezettség megszegésében vagy a tilalom kijátszásában áll: nem szorítkozik tehát csak a pénzügyi fegyelmet sértő bűncselekmény megállapítására, hanem ezen túlmenően vagyon elleni bűncselekményt, mégpedig csalás bűntettét valósítja meg. c) A népgazdaság elleni bűncselekmények és a vagyon elleni bűncselekmények elhatárolása elsősorban a jogtárgyak különbözőségének az alapulvételével lehetséges. A szövetkezetek működése körében elkövetett visszaélések egy részét az jellemzi, hogy egyfelől a szocialista tervgazdaság, illetve a gazdálkodás szocialista rendje ellen irányulnak, ugyanakkor azonban a társadalmi tulajdonban is kárt okoznak, az elkövetők maguk is anyagi haszonhoz jutnak —, bár a bűncselekmény elkövetésének nem mindig ez utóbbi a döntő motívuma. A népgazdaság elleni bűncselekmények törvényi fogalmában a hátrány és az előny, a vagyon elleni bűncselekményeknél pedig a kár és a haszon az alapvető elemek. A népgazdaság elleni bűncselekmények a vonatkozó jogszabályok megszegése vagy tilalmak kijátszása által valósulnak meg, anélkül azonban, hogy ez szükségképpen anyagi előnyt biztosítana az elkövető számára. Amennyiben azonban ezen túlmenően az elkövető szándékos magatar440