Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

időjárás, részben a termelőszövetkezet bruttó jövedelmével arányban nem álló forgó- és állóalap felhalmozása okozott. 1970-ben ismét mérleghiánnyal zárta volna a tsz a zárszámadást: a szanálási eljárás elkerülése érdekében azonban a termelőszövetkezet vezetői a mérleget meghamisították. Amikor az 1970. év végén az I. és II. r. terhelt megállapította, hogy a tsz veszteséges működése folytán a vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerint kiegészítő részesedés fizetésére nem kerülhet sor, attól tartottak, hogy a szanálási eljárás során különböző visszaéléseikre is fény derül. Ezért a tsz-elnök arra kérte a főkönyvelőt, hogy az évi zárszámadást úgy készítse el, hogy az nyereséget mutasson ki, a nevezett erre vállalkozott is. A hamisítás kétirányú volt: egyrészt egyes kötelezettségeket nem szerepeltetett a zárszámadásban, másrészt a leltári készlet értékét alap nélkül jelentősen növelte. A tsz 1970. évi zárszámadásában ténylegesen 657 000 Ft veszteséget kellett volna kimutatni, s helyett a zárszámadás a különböző — az ítéleti tényállásban részletezett — hamisítások és szabálytalan számítások következtében 1 445 000 Ft nyereséget mutatott ki. Ily módon a mérleghiány eltüntetése útján a szanálást a termelőszövetkezetnek sikerült elkerülnie. 1970 decemberében a termelőszövetkezet teljesen fizetésképtelen volt. Az I. r. terhelt utasítására a II. r. terhelt a legsürgősebb kifizetések teljesítése érdekében a Magyar Nemzeti Bank m-i fiókjától 1971. január 28-án 830 000 Ft rövid lejáratú termelési hitelt igényelt a termelőszövetkezet részére. Biztosítékként a meghamisított zárszámadást mutatták be a banknak, amely 1971. február 8-án 800 000 Ft termelési hitelt engedélyezett. Ebből az összegből fizették ki a kiegészítő részesedést a tagság részére, valamint egyéb kötelezettségeiket is rendezték. Kiegészítő részesedés címén az I. r. terhelt 3488, a II. r. terhelt pedig 2639 Ft-ot vett fel. Az első fokú bíróság a terheltek ez utóbbi cselekményét csalás bűntetteként minősítette. A vádtól eltérően, a csalás mellett a Btk. 226. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, a népgazdaság szerveinek megtévesztése bűncselekményének halmazatban való külön megállapítására azonban alapot nem látott és ezt csupán a büntetés kiszabásánál találta értékelhetőnek. 2. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében a terheltek e cselekményének a minősítését tévesnek találta. Elvi éllel fejtette ki: a terhelteknek ez a magatartása, hogy a tényleges veszteséggel zárult év után a tsz mérlegét meghamisították, jogellenes ugyan, de csak abban az esetben valósít meg csalást, ha a termelőszövetkezetnek később sem lett volna meg a lehetősége arra, hogy a rendes gazdálkodás keretei között fizetési kötelezettségeinek eleget tegyen. Amennyiben azonban az adott tsz egész gazdálkodási tevékenységét figyelembe véve, a kiegészítő részesedés kifizetésére elvont összeg a rendes gazdálkodás folyamatában fennakadást nem eredményez, hanem csak azzal az esetleges következménnyel jár, hogy ennek folytán a következő gazdasági évben a tsz tagságának a jövedelme csökken: úgy a hamis mérleg készítése, illetőleg annak alapján a kiegészítő részesedés kifizetése nem vagyon elleni bűncselekményt, hanem a népgazdaság szerveinek a megtévesztését, illetőleg pénzügyi fegyelmet 439