Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

italneműeket lopott kb. 630 forint értékben. A lopás elkövetése előtt G. A. a bolt előtt figyelt. G. A. a cselekményt beszámítást kizáró elmebeteg állapotban követte el. Az ítélet első fokon jogerős lett. Az ítéletnek G. A. II. r. terheltre vonatkozó része ellen eljárási szabálysértés és az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt emelt törvényességi óvás alapos. A Be. 47. §-ának c) pontja értelmében védő részvétele a tárgyaláson kötelező, ha a terhelt elmebeteg. A terhelt az elmeorvosszakértők véleménye szerint a cselekményt elmebeteg állapotban követte el, és a járásbíróság a tárgyaláson kényszergyógykezelése kérdésében is határozott, ennek ellenére a tárgyalást védő közreműködése nélkül tartotta meg. Ezzel eljárási szabályt sértett. Az 1971. évi 28. számú tvr. 79. §-ával módosított Btké. 21. §-ának (1) bekezdése szerint a kényszergyógykezelést az erre a célra szolgáló külön egészségügyi intézetben kell foganatosítani, ha az élet, a testi épség, az egészség vagy a közbiztonság elleni, illetőleg egyébként erőszakos jellegű olyan cselekmény miatt rendelik el, amely a Btk. 21. §-ának (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok hiányában valamely bűntett tényállását valósítaná meg és egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását tenné indokolttá. A járásbíróság ítéletének indokolása csupán azt tartalmazza, hogy G. A. II. r. terhelt a cselekményeket beszámítást kizáró elmebetegségben követte el, és hogy attól kell tartani: olyan cselekményt követ el, amely egyébként megvalósítja valamely bűncselekmény tényállását. Az ítélet azonban nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy amenynyiben a terhelt bűnössége megállapítható lenne, cselekményei miként minősülnek és hogy egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb vagy annál enyhébb büntetés kiszabását tennék-e indokolttá. A törvénynek a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai kollégiuma 493. számú állásfoglalásában kifejtett értelmezése szerint, a Btké. 21. §-a (1) bekezdésének alkalmazása körében „erőszakos jellegűnek" az olyan cselekményt kell tekinteni, amelynek megvalósítása során az elkövető — személy vagy dolog elleni — erőszakot fejtett ki. Abból, hogy a törvény „egyébként" erőszakos jellegű cselekményről szól, arra kell következtetni, hogy az élet, a testi épség, az egészség vagy a közbiztonság elleni bűncselekmények közül is csupán az erőszakos jellegűek jöhetnek a Btké. 21. §-a (1) bekezdésének alkalmazásánál figyelembe. „Erőszakos jellegű" cselekményen mindenekelőtt azt a cselekményt kell érteni, amelynél az erőszak alkalmazása törvényi elem. Ide kell azonban sorolni minden olyan cselekményt is, amelynek megvalósítása során az elkövető ténylegesen erőszakot fejtett ki. A járásbíróság indokolási kötelezettségének abban az irányban sem tett eleget, hogy a terhelt cselekményeit „erőszakos jellegű"-nek tekintette-e vagy sem s milyen okból, és hogy a kényszergyógykezelésnek zárt intézetben való foganatosítását milyen indokkal rendelte el. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést a Be. 290. 40