Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

a vádlott cselekményét esetleg pathológiás részeg állapotban követte-e el. A bíróság azt állapította meg, hogy a vádlott a fentiekben írt állapotban nem volt. A véralkoholvizsgálati eredmény szerint a cselekmény elkövetése időpontjában a vádlott vérében 1,56 ezrelék alkohol lehetett, ami kb. 6,7 dl 10%-os bor alkoholtartalmának megfelelő közepes fokú alkoholos befolyásoltságot jelent. A tényállás szerint a vádlott az ilyen fokú alkoholos állapotba egész éjszakai italozás után került. Az elmeorvos szakértői véleménye szerint a vádlott alkoholos állapota átlagos jellegű, nála a kóros részegségnek semmiféle jelensége nem észlelhető. Az alkohollal szembeni tűrőképessége azonban kissé alacsonyabb, mint az általában másoknál lenni szokott; vagyis már kisebb mennyiségű alkohol is nagyobb fokú részegítő hatással van rá, mint másokra. A kisebb vagy nagyobb fokú ittassági állapota viszont a vádlott ingerlékenységét, izgága, kötekedésre hajló lelkületét előtérbe hozza, és így könyebben ragadtatja magát törvénybe ütköző cselekedetekre. A fellebbezési eljárás során a megyei bíróság az első fokú bíróság által megállapított tényállást az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felül véleménye s az eljárás egyéb adatai alapján akként egészítette ki, hogy a vádlott az egész cselekménysorozatra amnéziás, téves eszmék hatása alatt állott, magatartását ezek motiválták, s a vádbeli időpontban fennállott állapota pathológiás részegségnek minősült, amely képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére. A Btk. 21. §-ának (1) bekezdése értelmében nem büntethető, aki a cselekményt olyan elmebeteg állapotban, gyengeelméjűségben vagy tudatzavarban követte el, amely őt képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A megyei bíróság ezért a vádlottat az ellene emelt vád alól, a Btk. 19. §-a c) pontjára s a Btk. 21. §-a (1) bekezdésére figyelemmel felmentette. (Kecskeméti Megyei Bíróság III. Bf. 1376/1972. sz.) (139/1974.) 21. § (1) bek. 7063. Zárt intézetben foganatosítandó kényszergyógykezelés elrendelése esetén a bíróságnak azt is meg kell indokolnia, hogy amennyiben a terhelt bűnössége megállapítható lenne, egy évnél súlyosabb büntetés kiszabására kerülne sor és hogy a cselekmény miért erőszakos jellegű. A járásbíróság ítéletével G. A. II. r. terheltet a jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntette és lopás vétsége miatt ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból felmentette és zárt intézetben foganatosítandó kényszergyógykezelését rendelte el. Az ítéleti tényállás lényege szerint B. B. és G. A. terheltek V. F. üzletébe betörés útján bementek és onnan cipőt, pálinkát loptak 245 forint értékben. Ezután B. B. a megyei Mezőgazdasági Termékértékesítő Szövetkezet Közös Vállalat boltjába betörés útján bement, és onnan élelmiszereket és 39