Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

ben cselekedetei társadalomra veszélyességének a felismerésére kellőképpen ne lenne képes. A vádlottat az NDK-ban való tartózkodása során ideggyógyintézetben gyógykezelték, 1969-ben ugyanilyen gyógykezelés alatt állott Magyarországon is. Egészségi okokból alkalmatlannak találták az MHSZ által szervezett könnyűbúvár tanfolyamon való részvételre. A vádbeli napon a vádlott barátai esküvőjén segédkezett a vendégek kiszolgálásában. A munkát kb. du. fél 5 órakor kezdte, éjfélig 3 kisfröcscsöt fogyasztott, éjfél után is ivott bort, meg nem állapítható mennyiségben. A lakodalomból F. A. és V. I. barátaival indult hazafelé kb. reggel 6 órakor. A b-i városi kórház sarkáig a vádlott a barátaival rendesen beszélgetett, a kórház nagykapujának a környékén azonban először F. A.-t ütötte meg, majd V. I.-ra támadt. F. A. befutott a kórház portájára, ahonnan S. E. beteghordó kijött, és arra kérte a vádlottat, hogy ne csináljon botrányt. A vádlott látszólag megfogadta a kérést, azonban hirtelen S. E. felé ütött, aki a fejét félrekapta, s így a vádlott ütése csak súrolta. A vádlott ezután a temető irányába futott. A temető előtt összetalálkozott egy ismeretlen, idős férfival, akinek azt a kijelentést tette: ,,te is a bandához tartozol", és őt is megütötte. Az idős ember a kórház portájára menekült. A vádlott ezután visszatért a kórházba, az épület előtt futkosott, kiabált, majd felmászott a belgyógyászati osztály körül levő kerítésre, és ott folytatta a kiabálást. Az időközben kisereglett kórházi személyzetnek és a betegeknek kijelentette, hogy elvarázsolja őket. Mivel a vádlott viselkedése a kórház rendjét, gyógyító tevékenységét zavarta, az egyik belgyógyász orvos telefonált Gy. L-nek, a kórház ügyeletes portásának, hogy a vádlottat távolíttassa el. A vádlott ezalatt tovább hangoskodott, és az őt figyelő betegekre a nyelvét öltötte. V. I. kérésének a vádlott végül is eleget tett és lemászott a kerítésről, a kórházat azonban nem tudta barátaival elhagyni, mert a portás a kaput időközben bezárta. A vádlottat a barátai ezt követően lecsillapították. Ekkor a vádlott a porta mellett levő műkő virágtartóra feküdt, és fejét V. L ölébe hajtotta. Teljesen nyugodt volt, úgy tűnt, mintha aludna. Gy. I. időközben értesítette a rendőrséget. A kiérkező rendőröket az eseményekről tájékoztatták. Mikor látták, hogy a vádlott teljesen nyugodt, az esetleges szabálysértési eljárás megindításához az egyik rendőr fel akarta jegyezni a vádlott és a tanúk személy adatait. A vádlott eközben a virágtartón hanyatt feküdt, a két lába a földre lógott. A lábánál állt T. I. rendőr főtörzsőrmester. A rendőrök szóltak a vádlott barátainak, hogy a vádlottat nem állítják elő, kísérjék őt haza. V. I. emelte fel a rajta nyugvó vádlott felső testét. Ebben a helyzetben a vádlott 3—4 alkalommal megrúgta T. I. főtörzsőrmestert a gyomrán és a melle tájékán. T. I., hogy a vádlott további erőszakos magatartását megakadályozza, átkulcsolta a vádlott lábait. A vádlott továbbra is ellenállt, rúgott és harapott. Az eljárás során a vádlott úgy nyilatkozott, hogy a történtekre nem emlékszik; a kihallgatott tanúk vallomásával kapcsolatban annyit jegyzett meg, lehetséges, hogy minden úgy történt, ahogy a tanúk elmondták. A vádlott védekezésére tekintettel az első fokú bíróság vizsgálta, hogy 38