Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

hetősége megvolt. Ilyen körülmények között tehát az említett eredmény tekintetében őt gondatlanság sem terheli. Más a helyzet azonban a vádlott további bántalmazása következtében keletkezett és maradandó károsodással gyógyult álkapocstörés megítélésénél. A vádlott szándéka ez utóbbi bántalmazás során is csak a sértett testén maradandó testi fogyatékosságot nem eredményező testi sértés okozására irányult. A vádlott ekkor sem látta előre magatartásának súlyosabb következményeit, jóllehet a tőle elvárható kellő körültekintés mellett számolnia kellett azzal, hogy a sértett arcára mért nagy erejű ökölcsapások többszöri állkapocscsont- vagy esetleg arckoponyacsont-töréseket és ezzel összefüggésben maradandó testi fogyatékosságot eredményezhet. Éppen ezért az utóbbi tettlegesség vonatkozásában a vádlottat a testi sértés okozására irányuló szándékán túlmenően a súlyosabb eredmény tekintetében legalábbis gondatlanság terheli (Btk. 18. §), mert e tevékenysége és a bekövetkezett súlyosabb eredmény között nemcsak objektíve, hanem szubjektíve is fennáll az okozati kapcsolat. Helyes tehát az első fokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a vádlott — ez utóbbi bántalmazással okozott — súlyosabb eredményért is felel. (Legf. Bír. Bf. IV. 203/1974. sz.) (367/1974.) 7061. A vádlott cselekménye és a sértett halála közötti okozati öszszefüggés bizonytalansága kizárja a vádlott bűnösségének halált okozó testi sértés bűntettében való megállapítását. A megyei bíróság a vádlottat visszaesőként elkövetett garázdaság bűntette miatt 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte, mert 1974. március 12-én és 13-án idős szüleit többször puszta kézzel bántalmazta, rugdosta, a magatartását kifogásoló személyeket sértegette, ajtót tört be, fenyegetőzött stb. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helyben hagyta. A Legfelsőbb Bíróság a tényállás megállapítása körében nem észlelt olyan lényeges hibát, amely a vádlott bűnösségének a megállapítását, illetve cselekményének minősítését, a büntetés kiszabását befolyásolta volna. A tanúk kihallgatásuk alkalmával a vádlottra nézve terhelő vallomást tettek, állították, hogy a vádlott édesanyját „a betonon ellökte, ahol bevágta a fejét", „ököllel pofozta, hanyattlökte", „az udvaron fellökte és háromszor keresztülgázolt rajta", „a betegágyban is ütötte, a sértett egész teste csupa fekete folt volt a bántalmazástól". A vallomások zöme — miként azt az első fokú bíróság is megállapította — tartalmában és kifejezésmódjában is olyan túlszínezettségre utal, amely a tanúk elfogultságát bizonyítja. A sértett orvosi ellátása során a körzeti orvos, illetőleg a kórházi orvosok a sértett fején, arcán olyan külsérelmi nyomot nem észleltek, amely jelentős erejű ütlegelésre vagy ökölütésre utalt volna. Még elszíneződésre, vérömleny keletkezésére sincs adat. Köztudomású, hogy idősebb korban a csontok törékenyebbek. A 80 éves idős sértetten semminemű csonttörés nem volt. Mindezek kizárják azoknak a vallomásoknak a valóságát, amelyek a sértettnek betonon, udvaron történt többszöri fellökésére, a testén való átgázolásra utaltak. A körzeti orvos a sértett combjain észlelt csupán kék foltokat, ehhez 36