Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

Az ítéleti tényállásból megállapíthatóan a kollégiumi szobát — mint az intézmény részét — a cselekmény időpontjában a benne lakó lányok rendelkezésére bocsátották, azok lakásául szolgált, ennélfogva az — a vádlottak oldaláról nézve — mások lakása volt. Mivel pedig a vádlottak bemenetele és benntartózkodása a bentlakók akarata ellenére és jogos indok nélkül történt, ezért a vádlottak a házi jogot megsértették: cselekményük a Btk. 263. §-ának (1) bekezdésébe ütköző magánlaksértés bűntettének törvényi tényállását megvalósítja. A vádlottak e cselekményüket azonban éjjel és ketten — tehát több személy együttesen — követték el, ezért az a Btk. 263. §-a (2) bekezdésének c) és e) pontja alapján súlyosabban minősül, amit a törvény 3 évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni. E büntetési tétel viszont súlyosabb a garázdaság bűntettének alapesetére írt büntetésnél, ezért a vádlott magatartását helyesen — a garázdaság bűntettének szubszidiárius jellegéből is következően — e súlyosabb bűncselekménynek kell minősíteni. A Legfelsőbb Bíróság erre tekintettel éjjel és együttesen elkövetett magánlaksértés bűntettének minősítette a II. r. vádlott cselekményét. (Legf. Bír. Katf. IV. 408/1974. sz.) (106/1975.) 7501. A középületek, az intézmények és a hivatalok nem lakás céljára szolgáló helyiségei a magánlakás védelmének körén kívül esnek. — Magánlaksértés helyett rongálás vétségének megállapítása. A járásbíróság a terheltet rongálás vétsége miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt többször volt büntetve, köztük rongálás vétsége miatt is. A vádbeli napon az éjszakai órákban behatolt az egyik bölcsődébe, hogy ott zuhanyozzon. Ennek érdekében betörte az ablaküveget, amelyből kifolyóan 40 forint kár keletkezett. A terheltet tetten érték és a rendőrségre előállították. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a bűncselekményt a Btk. 263. §-ának a) és c) pontja szerint minősülő, éjjel és erőszakkal elkövetett magánlaksértés bűntettének minősítette és e bűncselekményért a terheltet 2500 forint pénzbüntetésre ítélte. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévedett a megyei bíróság, amikor a terhelt cselekményét magánlaksértés bűntettének minősítette. A magánlaksértés bűntettének jogi tárgya ugyanis a lakás és a hozzátartozó helyiségek és bekerített helyek zavartalan használatához fűződő érdek sérthetetlensége. A magánlakás védelmének körén kívül esik viszont minden középület, az intézmények, hivatalok nem lakás céljára szolgáló helyiségei. Ekként tehát a terhelt nem magánlaksértés bűncselekményét valósította meg, hanem az ablak betörésével a társadalmi tulajdonban okozott kárt, és erre figyelemmel a cselekménye — tekintettel a büntetett előéletére is — a járásbíróság által megállapítottak szerint a rongálás vétségét valósítja meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a törvényességi óvással megtámadott ítéletnek a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a terheltet a Btk. 302. §-a (2) bekezdésének a) pontjára figyelemmel a Btk. 303. §-ának 385