Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

abban, hogy a lakásába, egyéb helyiségbe vagy azokhoz tartozó bekerített helyre bemenjen". A vádlottaknak a kollégiumba való bemenetele — annak módjából és időpontjából kétségtelenül megállapíthatóan — a bentlakóknak, a lakással rendelkezőknek az akarata ellenére történt — sőt abban az utasításuk után is benntartózkodtak. Az sem kétséges, hogy a vádlottak egyikének sem volt éjnek idején a bemenetelhez jogos indoka, ilyenre egyébként nem is tudtak hivatkozni. E tények megítélése tekintetében a katonai bíróság is helyes eredményre jutott a bizonyítékok értékelésekor. Annak megítélésénél viszont, hogy a vádlottak másnak a lakásába mentek-e be vagy sem, a katonai bíróság tévedett az alábbi indokoknál fogva. A Btk. 263. §-ában foglalt törvényi rendelkezés — mint ahogyan az ehhez fűzött miniszteri indokolásból is kitűnik — az emberi szabadság részét alkotó házijognak: a lakás zavartalan használatának az érvényesülését hivatott biztosítani. Ennélfogva a házi jog büntetőjogi védelme: a lakás és az ezzel összefüggő helyiségek vagy hely védelme. A magánlaksértés jogi tárgya: a lakás sérthetetlensége. Az ez ellen irányuló támadáson pedig minden olyan magatartást érteni kell, amely a házijog sérthetetlenségét — ha csak rövid időre is — megsérti. A törvény a magánlaksértés sérthetetlenségét védi. E szóhasználatból azonban téves lenne olyan jogi következtetést levonni, mintha e büntetőjogi védelem csak azokat illetné meg, akiket személyi tulajdonban vagy bérleményben levő „saját otthonukban" érné e támadás. Ilyen álláspont ugyanis kizárná e büntetőjogi védelmet azok részére, akik — mint jelen ügyben is — kollégiumokban, munkásszállásokon vagy szállodákban, illetőleg hasonló jellegű helyiségekben laknak, ha kívülállók részéről érné őket ilyen támadás. A magánlaksértés bűntettének törvényi tényállásában írt lakás fogalmába vonandó ugyanis minden olyan zárt hely, amely emberek tartózkodási helyéül és rendszeres éjjeli szállásául szolgál. E használhatóságot pedig nem mint ténylegességet, hanem mint arra rendelt lehetőséget kell érteni. Az pedig nem kétséges, hogy a diákkollégiumok, a munkásszállások és a hasonló, állami, társadalmi vagy gazdasági szervek által fenntartott egyéb szállások kifejezetten ilyen rendeltetéssel létesülnek, tehát a lakás e törvényhelyben megkívánt büntetőjogi fogalmának minden ismérvét magukon viselik. Ebből következően a bentlakókat vagy a szállással rendelkezőket a házijog gyakorlása és ennek büntetőjogi védelme megilleti. A törvénynek az a kifejezése pedig, hogy a lakás másnak a lakása kell hogy legyen, akként értelmezendő, hogy a kérdéses lakás vagy helyiség a tett idején a tettestől különböző személy rendelkezése alatt álljon. Ebből következően: a sértett fél nemcsak az lehet, aki a kérdéses helyiség tulajdonosa vagy bérlője, hanem olyan személyek is, akik a helyiség fölött az adott időpontban jogosan rendelkezhetnek, vagy abban laknak. Abban a kérdésben viszont a Legfelsőbb Bíróság már iránymutatást adott, hogy amennyiben valamely helyiségnek a Btk. 263. §-ának alkalmazása szempontjából megkívánt ismérvei megvannak, közömbös az a körülmény, hogy az természetes vagy jogi személy rendelkezése alatt állt (BH 6258/1969). 384