Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

lejtett zsebkendőjét elhozza. A II. r. vádlott eközben a térről küldte ki a további őröket társaik leváltására. Az őrök leváltása után a téren tartózkodott a II. r. vádlotton kívül B. Ferenc honvéd, továbbá J. Márton honvéd is, aki ezt megelőzően a 4. számú őrhelyen látta el a szolgálatot. A II. r. vádlott és a két leváltott őr a téren várakozva, háromszöget alkotva helyezkedtek el, úgy hogy J. Márton honvéd és B. Ferenc honvéd az ötös számú őrhelynek háttal állt. A II. r. vádlott részben az őrségváltás szabálytalansága, részben pedig amiatt, hogy az I. r. vádlott visszaszaladt az őrhelyéhez, ideges volt. Időközben az I. r. vádlott a géppisztolyát jobb kezében fogva futott vissza katonatársaihoz. Amikor a csoport közelébe ért, ijesztgetés céljából a géppisztolya zárszerkezetét csattogtatta, eközben azt teljesen hátra húzta, és — anélkül, hogy az észrevette volna — így a fegyver csőre töltődött. Ekkor a neki háttal álló J. Márton honvédtől a fegyver csőtorkolata mintegy 20—30 cm-re volt. A fegyver elsütő billentyűjét ilyen előzmények után véletlenül meghúzta, a géppisztoly működésbe lépett és a kiröppenő lövedék J. Márton jobb felső testébe csapódott. A lövés következtében J. Márton honvéd még a kórházba szállítás előtt elhalálozott. Halálát kizárólag a vádlott által leadott lövés következtében fellépett sérülések okozták. Tévedett az első fokú bíróság az I. r. vádlott cselekményének jogi minősítésénél, amikor azt a Btk. 258. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett halált okozó szándékos veszélyeztetésként értékelte. A Btk. 258. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő bűncselekmény mint szándékos bűntett akkor állapítható meg, ha az elkövető magát a közvetlen veszélyt idézte elő szándékosan. Ez a fegyverrel elkövetett veszélyeztetési cselekménynél azt jelenti, hogy a fegyver kezelésére vonatkozó szabályok szándékos megszegésén túl a lövésnek az életet vagy testi épséget veszélyeztető módon való leadása is szándékosan történik, tehát az elkövető magatartásának közvetlen veszélyt eredményező következményeit kívánva vagy azok felismerése mellett, abba belenyugodva hajtja végre cselekményét. A tettes tehát a lőfegyvert — az adott esetben a géppisztolyt — úgy hozza az elsütőbillenytű szándékos elhúzásával működésbe, hogy ezzel közvetlen veszélyt teremt, amelynek lehetőségét a tudata is átfogja, de bízik abban, hogy magatartása sérelmet nem okoz. A bekövetkezett eredmény tekintetében tehát gondatlanság terheli. A foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettét éppen ez különbözteti meg az emberöléstől, illetve testi sértéstől, ahol az elkövető a veszélyhelyzeten túl a sérelmet is kívánja, illetve abba mint lehetséges következménybe belenyugszik. A fegyver kezelésére vonatkozó szabályok szándékos megszegéséből ekként még nem következik, hogy a cselekmény foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésnek minősül. Ha ugyanis a lövés előidézésében a tettes gondatlansága állapítható meg, a magatartás a Btk. 258. §-ának (1) bekezdése szerinti gondatlan bűncselekményt valósítja meg és a bekövetkezett eredménytől függően minősül a (2) bekezdés a), illetve b) pontja szerint. 374