Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

14. § 7052. A felbujtás megállapításának nem akadálya az, hogy a bűncselekmény elkövetője a személyéhez tapadó okból az alapbűncselekmény miatt nem büntethető. A tanúvallomás megtagadásának kérdése abból az okból, hogy a tanú bűncselekmény elkövetésével vádolná magát. Az első fokú bíróság többek között bűnösnek mondta ki az I. r. vádlottat hamis tanúzásra való felbujtás és sikkasztás bűntettében az alábbi tényállás alapján. Az I. r. vádlott, mint az egyik állami intézet igazgatója, továbbá az intézet gazdasági vezetője és irodavezetője az intézet személygépkocsiján — melyet K. J. gépkocsivezető vezetett — elment az egyik Keravill üzletbe, hogy az intézet részére 2 db hűtőszekrényt vásároljanak. K. J. nem ment be az üzletbe. Az I. r. vádlott azonban nem 2 db, hanem 3 db hűtőszekrényt vásárolt, s ezek közül 2 db-ot a gépkocsival — melybe valamennyien beleültek — az intézetbe szállíttatott be, majd az I. r. vádlott utasítására K. J. a gépkocsival visszatért az üzlet elé. Itt berakták a harmadik hűtőszekrényt, s K. J. az I. r. vádlott utasítására ezt az I. r. vádlott barátnőjének lakására szállította. Amikor az I. r. vádlott ellen megindult a büntető eljárás, K. J. — az I. r. vádlott többszöri kérésére — az ügyészség előtt először olyan tanúvallomást tett, hogy a harmadik hűtőszekrényt is az intézetbe szállította be. Második kihallgatása alkalmával visszavonta e vallomását és a valóságnak megfelelő vallomást tett. Ekkor azonban előadta: nem tudott arról, hogy a harmadik hűtőszekrényt az intézet részére vásárolták, mert az I. r. vádlott máskor is szokott nagyobb értékű lakberendezési tárgyakat ajándékozni a barátnőjének. A hamis tanúzásra való felbujtás megállapítását támadó fellebbezés megalapozására a védő elsősorban arra hivatkozott, hogy alapbűncselekmény nélkül felbujtás nem állapítható meg. Minthogy pedig K. J.-t tanúkénti kihallgatása alkalmával nem figyelmeztették arra, hogy nem köteles vallomást tenni, ha önmagát bűncselekménnyel vádolná [Be. 66. § (1) bek. b) pont] — holott K. J. részese volt a sikkasztásnak, mert közreműködött a hűtőgépnek T. E. lakására szállításában —, bűnössége a hamis tanúzásban a Btk. 181. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján nem állapítható meg. Nem lévén tehát alapbűncselekmény, a felbujtás fogalmilag kizárt. A másik érvelése szerint állandó bírósági gyakorlat, hogy több terhelt összebeszélése és hamis vallomástétele a hamis tanúzást nem valósítja meg, márpedig K. J. ugyancsak elkövetője volt a sikkasztásnak. Kiemelte a védő a fellebbezési tárgyaláson, hogy a bíróság — annak a kérdésnek eldöntése szempontjából, vajon K. J. elkövetője volt-e a sikkasztásnak — a tudati elemek vizsgálatába nem bocsátkozhat, csupán magatartásának objektív, külső megjelenési formáit értékelheti. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet ezekkel az érvekkel. A Btk. 15. §-a értelmében az a körülmény, melynél fogva az elkövetők egyike nem büntethető vagy enyhébb büntetés alá esik, a másik elkövetőre nem hat ki. Lényegében ugyanerre az elvre épül fel a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 475. és 480. számú állásfog30