Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

nem érdemes elindulnia, mert át jutása esetén nem tud elrejtőzni, továbbmenni, hamarosan elfogják és visszaadják a magyar hatóságoknak. A vádlott azonos időpontban teljesített járőrszolgálatot B. T. határőrrel, aki önkényesen megváltoztatta a saját menetvonalát és a vádlotthoz csatlakozott. A vádlott elmondta neki, hogy már a polgári életben is szeretett volna külföldre jutni, azonban behívták katonának. Ezt követően tovább beszélgettek, majd elhatározták, hogy együtt fognak külföldre szökni, amit azonnal meg is valósítanak. Ezután menetvonalukat elhagyva, a határ felé mentek. Közben megbeszélték, hogy fegyverüket is átviszik a határon. Egy 2—3 méter szélességű 50—70 cm vízmélységű csatornánál — közvetlenül a határnál — azonban B. T. határőr felvetette, hogy mégsem tanácsos továbbmenniük, hiszen nincs pénzük, élelmük, illetve katonaruhában vannak. Ezzel a vádlott is egyetértett, majd azt beszélték meg, hogy a közelgő karácsony és újév közötti időben hazulról pénzt kapva, polgári ruhában hajtják végre a külföldre szökést. Ezután visszatértek a vádlott járőrszakaszára, ahol az távbeszélőn bejelentkezett az őrsre, majd oda bevonult. Cselekményét — társa bejelentése folytán — még azon a napon leleplezték. A védő a Btk. 10. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással annak megállapítását kérte, hogy a vádlott a szolgálati ténykedés felhasználásával fegyveresen elkövetett külföldre szökés bűntettének az elkövetésétől önként elállt, így az említett törvényhelyre figyelemmel cselekménye a Btk. 313. §-ának (3) bekezdésében foglalt külföldre szökés bűntette előkészületének a törvényi tényállását valósította meg. A védőnek a Btk. 10. §-ának (3) bekezdésére való hivatkozása csak részben alapos. A kísérlettől való elállás az elkövető javára abban az esetben állapítható meg — csak akkor önkéntes —, ha a bűncselekmény véghezviteléről véglegesen lemondott, annak elkövetését — más körülmények között — utóbb sem akarja megismételni. A jelen esetben az irányadóul elfogadott tényállásból viszont az a következtetés vonható le, hogy a vádlott csupán a külföldre szökésnek a meghiúsult kísérlet alapján történő végrehajtásáról mondott le, olyan indokok alapján, hogy nincs náluk élelmiszer, pénz, illetve mindketten egyenruhában vannak. Ugyanekkor azt beszélte meg B. T. határőrrel, hogy a külföldre szökést kb. egy héttel később, esetleg a szabadságuk alatt, polgári ruhában hajtják végre. Azt is javasolta, hogy B. T. határőr is szerezzen polgári ruhát. A fentiek alapján tehát csupán azt lehetett megállapítani, hogy a vádlott a külföldre szökésnek fegyveresen és szolgálati ténykedés felhasználásával történő végrehajtásától állt el önként, magát a külföldre szökést azonban egyéb módon, mintegy egy héttel később, mégis végre kívánta hajtani. A fentiekre figyelemmel tehát a vádlott maradékbűncselekménye a Btk. 10. §-ának (3) bekezdése felhívása mellett nem a Btk. 313. §-ának (3) bekezdésében foglalt külföldre szökés bűntettének előkészülete, hanem a Btk. 313. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő külföldre szökés bűntettének a kísérlete. A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlott cselekményének a minősítését a fentiek szerint változtatta meg. (Legf. Bír. Katf. III. 09/1975. sz.) (393/1975.) 26