Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

következésképpen a vádlottak javára a Btk. 10. §-ának (3) bekezdésében írt második fordulat sem alkalmazható. A kifejtettekre tekintettel az első fokú bíróság jogi álláspontja, mely a kísérlettől elállást önkéntesnek tekintette, téves, ezért a másodfokú bíróság a vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesi minőségben magánokirat-hamisítással elkövetett csalás bűntettének kísérletében [Btk. 13. § (2) bek., 293. §, 296. § (2) bek g) pont, 9. §]. (Fővárosi Bíróság Bf. XXVI. 2741/1973. sz.) (230/1974.) 7043. Az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés befejezett kísérletének azokban az eseteiben, amikor a sértett nem kerül ugyan életveszélybe, az elkövető azonban az általa okozott sérülést halálos következménnyel járónak hitte és ebben a tudatban olyan aktív tevékenységet fejtett ki, amelynek a célja a súlyosabb következmény beállásának az elhárítása volt: a Btk. 10. §-a (3) bekezdése II. tételének az alkalmazása nem kizárt. A megyei bíróság a terheltet emberölés bűntettének kísérletéért 5 évi — szigorított börtönben végrehajtandó — szabadságvesztésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. Kötelezte őt, hogy kény szerel vonó-kezelésnek vesse alá magát. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezéseket elutasította. A megállapított tényállás szerint a terhelt élettársával az állami gazdaság majorjában lakik. Évek óta túlzott mértékben italozik, idült alkoholista. Az említett majorban lakott a sértett is. A terhelt és a sértett között soha nem volt nézeteltérés vagy összetűzés. 1972. december 24-én a terhelt előzetes italozás és kártyázás, majd veszekedés után a sértettet egy vasfejű gereblyével nagy erővel fejbe ütötte úgy, hogy az ütés a bal oldali járomcsont törését és a koponyacsont repedését idézte elő. A véletlenen múlott, hogy a sérülés nem járt halálos következménnyel. A sértett a bántalmazással összefüggésben azonban maradandó egészségromlást szenvedett, mivel elvesztette bal szemének látóképességét. t A terhelt a tettlegesség után megijedt, a gereblyét eldobta s nyomban közölte az élettársával, hogy a sértettet leütötte, az talán meg is halt. Ezután kerékpárra ült és a kb. 1 km távolságban levő transzformátorházhoz sietett. Megkérte az ott lakó villanyszerelőt, hogy telefonon sürgősen hívja ki a mentőket. Az utóbbi távbeszélőn értesítette a mentőket, a terhelt pedig kiállt az útra, hogy a helyszínre irányítsa őket. A mentők a sértettet a kórházba szállították. Az első fokú bíróság a cselekmény minősítésével kapcsolatban kifejtette, hogy a bántalmazásnál használt gereblye, ha annak vasrészével nagy erővel a megtámadott személy fejére ütnek, az emberélet kioltására alkalmas eszköz. A terhelt magatartása várható következményeivel tisztában volt és e következményekbe belenyugodva hajtotta végre a cselekményt. Magatartásával ezért a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntettének a kísérletét valósította meg. A védő a fellebbezésének indoklásában támadta a cselekmény minősí22