Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

delkezik gépkocsival, és elismeri, hogy ő volt a károkozó; erre tekintettel nincs akadálya a kárigény érvényesítésének. Megállapodtak abban is. hogy a biztosító által fizetendő összeg B. F. vádlottat illeti meg. Ezt követően B. F. vádlott felkereste K. L. vádlottat, aki átadott részére egy betétlapot, amelynek hátlapján feltüntette, hogy ő volt a károkozó. Ilyen előzmények után Sz. J. és B. F. megjelentek az Állami Biztosítónál és kárbejelentést tettek, károkozóként pedig K. L. vádlottat jelölték meg. A kárszakértő 3950 forintban állapította meg a kár öszszegét. A kárösszeg kifizetése előtt a kárszakértő megjelent K. L. lakásán a károkozó gépkocsi megszemlélése végett; erről fényképfelvételeket készített és a szemle alapján megállapította, hogy az említett gépkocsi nem lehetett a bejelentett kár okozója, mivel azon semmilyen sérülés nincs. Ezután a vádlott közölte a kárszakértővel, hogy nem az ő gépkocsija volt a károkozó, csupán megtévesztés útján kívánták a kár összegét felvenni. Ilyen előzmények után a bejelentett kárösszeg kifizetésére nem került sor. A Btk. 10. §-ának (3) bekezdése értelmében nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán maradt el a bűncselekmény véghezvitele, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárította. A kísérlettől való elállás önkéntesnek akkor tekinthető, ha az elkövető a megkezdett cselekményt túlnyomóan a saját elhatározásából hagyja abba, annak folytatásától saját akaratából lép vissza. Az irányadó tényállás alapján a vádlottak cselekménye teljes (befejezett) kísérlet. A vádlottak ugyanis mindent megtettek a bűntett befejezése érdekében, ennek ellenére maradt a cselekmény kísérleti szakban. Azzal a magatartásukkal ugyanis, hogy a K. L. vádlott által kiállított hamis nyilatkozattal megjelentek az Állami Biztosítónál, a kárbejelentésről szóló nyomtatványt kiállították, és annak alapján a kármegállapítás megtörtént, a vádlottak részéről minden további tevékenység szükségtelenné vált annak érdekében, hogy a 3950 forintot a biztosító kifizesse. A befejezett kísérlet esetén pedig az önkéntes elállásra nem kerülhet sor, az fogalmilag kizárt, tehát az említett törvényhely első fordulata a vádlottak javára nem alkalmazható. Szóba jöhetne az eredmény önkéntes elhárítása. Az önkéntes eredményelhárítás tevőleges magatartás, amely megszakítja az eredmény bekövetkezése irányában ható okfolyamatot. Szükséges azonban, hogy ez a tevékenység önkéntes legyen, tehát belső indítékból, nem pedig külső körülmények hatására történjék. Az adott esetben azonban az Állami Biztosító kárszakértője által a „kárt okozó" gépkocsi megszemlélése után tett megállapításnak mint külső objektív körülménynek volt a következménye, hogy a vádlottak a szemlét követően az Állami Biztosítónál megjelentek és a kárbejelentésüket visszavonták. Erre tekintettel az eredmény elmaradása annak a következménye, hogy a kárszakértő a helyszínre kiszállt és megállapította, hogy a kérdéses gépkocsival rongálást nem okozhattak. Az eredmény önkéntes elhárításáról tehát ugyancsak nem lehet szó, 21