Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A fenti helyesbítéssel irányadónak elfogadott tényállást alapul véve, tévedett azonban a megyei bíróság, amikor a bűntett véghezvitelétől való önkéntes elállást [Btk. 10. § (3) bek.] a vádlott javára nem állapította meg, s ennélfogva bűnösségét a maradékcselekményként terhére jelentkező súlyos testi sértés helyett, emberölés bűntettének kísérletében állapította meg. Az irányadó tényállás szerint az erős indulat hatása alatt álló vádlott a sértett testének rángatózását észlelve, a további fojtogatással felhagyott és a sértettet mesterséges légzéssel magához is térítette. A bűntett véghezvitele tehát kétséget kizáró módon annak következtében maradt el, hogy a vádlott a korábbi ölési szándékától eltérően a véghezviteltől elállt. A tényállásból kitűnően a vádbeli lakásban csak a vádlott és a sértett tartózkodott. A sértett már eszméletlen, magatehetetlen állapotban volt, amikor a vádlott a fojtogatásával felhagyott. A vádlottat tehát az adott helyen és körülmények között semmilyen külső körülmény nem gátolta, zavarta a bűntett véghezvitelében. Ilyen körülmények között pedig megalapozottan csak arra vonható következtetés, hogy elállása önkéntes volt, az kizárólag belső indítékból fakadt. A vádlottban erősebben élt ugyanis a sértett iránt érzett szerelme és hozzá való ragaszkodása, mint a felindulás folytán elhomályosuló tudatállapotában hirtelen keletkezett ölési szándéka. Mivel pedig a Btk. 10. §-ának (3) bekezdése értelmében nem büntethető kísérlet miatt az, akinek az önkéntes elállása folytán maradt el a bűntett véghezvitele, a vádlott bűnössége csupán az ölési cselekménnyel okozott, 8 napon túl gyógyuló testi sértés mint maradékcselekmény miatt állapítható meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a bűncselekmény minősítését megállapító rendelkezését megváltoztatta és a vádlott cselekményét a Btk. 257. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a második tétel szerint büntetendő súlyos testi sértés bűntettének minősítette. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság által helyesen felsorolt bűnösségi körülményeket alapul véve arra a meggyőződésre jutott, hogy a büntetlen előéletű, cselekményét erős érzelmi indulat hatása alatt elkövető vádlottal szemben a megyei bíróság által alkalmazott büntetés az enyhébb minősítés mellett maradéktalanul megfelel a büntetés kiszabásánál irányadó elveknek. (Legf. Bír. Bf. IV. 768/1973. sz.) (45/1974.) 7042. Kísérlettől önkéntes elállás befejezett kísérlet esetében nem állapítható meg. A hibátlanul megállapított tényállás alapulvétele mellett tévedett az első fokú bíróság, amikor a vádlottak bűnösségét csak a magánokirathamisítás vétségében állapította meg és a csalás bűntettének kísérlete miatt az eljárást büntethetőséget megszüntető okból — kísérlettől történt elállás folytán — a Btk. 10. §-ának (3) bekezdése alapján megszüntette. Az irányadó tényállás szerint Sz. J. vádlott a személygépkocsijával karambolozott, majd a gépkocsit javítás végett B. F. vádlotthoz vitte, aki megemlítette, hogy van egy ismerőse, K. L. vádlott, aki szintén ren20