Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

vagy pedig akkor, ha a sértett nedves földön vagy kövön állt volna és az áram végighalad a testben. Ügy azonban nem lehet ölni, hogy a sértett szigetelő anyagon, fából készült ágyon, ágyneműn fekszik, és az áramkör két pólusa egymástól mintegy 5 cm távolságban csupán a bőr felületén okoz égési sérülést. Illetőleg csak akkor és akként keletkezhet életveszélyes sérülés, ha az áram hőhatása egészen hosszú ideig tart, és ezáltal a szervezetben olyan égési vagy vegyi hatást okoz, ami halálos kimenetelű lehet. Ez utóbbi azonban — az adott esetben, az elkövetés fent írt körülményeire figyelemmel — nem kerülhet szóba. A fenti indokok alapján állapította meg a megyei bíróság, hogy a terhelt az emberölés bűntettének kísérletét alkalmatlan eszközzel követte el. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárásban szükségesnek látta — az orvosszakértői és a műszaki szakértői vélemények egyes ellentmondásai miatt — újabb szakértők kihallgatását. Ezeknek a véleménye azonban mindenben alátámasztotta az első fokú bíróság által elfoglalt azt az álláspontot, amely szerint az elkövetés körülményeire tekintettel a vádlott által használt eszköz alkalmatlan volt arra, hogy a sértett halálát előidézze. Nem tévedett tehát a megyei bíróság, amikor a Btk. 10. §-ának (2) bekezdését alkalmazta. (Legf. Bír. Bf. I. 340/1973. sz.) (91/1974.) 7041. Ha a vádlott a sértett testének rángatózását észlelve, kizárólag belső indítékból fakadóan, a további fojtogatással felhagy és a sértettet mesterséges légzéssel magához téríti, önkéntes elállása folytán a bűnösségét emberölés bűntettének kísérlete helyett csupán a maradékcselekményként jelentkező súlyos testi sértés bűntettében kell megállapítani. A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 1 évi szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő. A vádlott több évvel ezelőtt ismerkedett meg az ügy sértettjével, akinek udvarolni kezdett. A vádlott a hosszan tartó kapcsolat eredményeként érzelmileg erősen kötődött a sértetthez, aki viszont időközben elhidegült tőle. Ennek ellenére 1972. június 8-án az eljegyzést megtartották. A sértett 1972. november 5-én a jegyességet felbontotta. Ennek indoka az volt, hogy a vádlott a menyasszonya kívánsága ellenére — nehéz fizikai munkájára tekintettel — kisebb mértékben italozott. A jegyesség felbontása után a vádlott többször felkereste menyasszonyát, kérte őt, hogy állítsák vissza a jegyességet, a sértett azonban minden esetben hajthatatlan maradt, elutasító magatartást tanúsított. A menyasszonyával történt szakítás óta elkeseredésében most már rendszeresen italozott, idegállapota megromlott. A vádlott 1973. január 28-án az egyik vendéglőben szórakozott. Záróra után hazafelé menet elhatározta, hogy felkeresi menyasszonyát és megpróbálja őt kibékíteni. A sértett lakásához érve észlelte, hogy a kapu és a lakás ajtaja nyitva van, ebből tudomást szerzett arról, hogy a sértett anyja éjjeli műszakos. A vádlott a konyhába belépve megindult a 18