Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletében mondta ki bűnösnek és ezért elítélte. A tényállás szerint az egyébként kifogás alá nem eső magatartású vádlott az utóbbi években nagymértékben italozott. Ennek hatásaként érzelmi-indulati élete labilissá vált, feleségét állandó féltékenységgel gyötörte. A vádbeli napon — indokolatlan féltékenységből — elhatározta, hogy a feleségét megöli. Egy villanykábel végéről levágta a lámpafoglalatot, a drót másik végén levő villásdugót bedugta a konnektorba és a vezeték szabadon álló két végét, melyek egymástól való távolsága kb. 5 cm volt, a faágyon alvó felesége nyakához nyomta. A vezeték két vége között a bőrfelület közvetítésével létesült elektromos kapcsolat. A sértett kezével a nyakához kapott, s így azon is kisebb hőtől származó sérülés keletkezett. Eközben a vezeték végei összeértek, és az árammérő automata rövidzárlat folytán kikapcsolta az áramot. A sértett sérülései 20 nap alatt gyógyultak. A megyei bíróság helyesen fejtette ki azt az álláspontját, hogy a vádlott szándéka nem testi sértésre, hanem ölésre irányult. Köztudomású ugyanis, hogy a háztartási árammal ölni lehet. A vádlott ital hatása alatt állt, veszekedett feleségével, féltékeny volt rá, érzelmi-indulati élete labilis. Az elkövetés körülményei nem arra utalnak — például az a kijelentése is, hogy „utoljára" akarja megcsókolni feleségét —, hogy csak testi sértést kívánt volna okozni. Vizsgálni kellett továbbá — amint ezt a megyei bíróság ítéletében kifejtette —, hogy a vádlott által alkalmazott eszköz és mód — az adott körülmények között — ölésre alkalmas volt-e. Az orvosszakértők szerint általában, ha a 220 Voltos váltóáramot a szervezetbe vezetik, az — a bekövetkezhető elváltozásokra tekintettel — alkalmas az emberi élet kioltására, alkalmas eszköz az ölésre. Az orvosszakértőknek ezzel a véleményével a megyei bíróság egyetértett. Nem közömbös azonban az a mód, hogy miként kísérelte meg a vádlott az áram alatt levő vezetékkel a sértettet megölni. A megyei bíróság a villamosmérnök szakértő véleményére, a sérülés alakjára, valamint a bűnjelre figyelemmel megállapította: a vádlott a vezeték megtisztított, szétnyitott végeit — amelyek kb. 5 cm távolságban voltak egymástól — nyomta hozzá a sértett nyakához. Az áram tehát a két pólus között a sértett bőrének a felületén záródott és okozott a hő hatására sérülést. A megyei bíróság elfogadta a villamosmérnök szakértőnek azt a véleményét, hogy az említett 5 cm-es távolságon a megtisztított vezeték végeket teljesen valószínűtlen emberi testen úgy elhelyezni — az adott körülmények között —, hogy a záródó áramkör halálos áramütést okozzon. Ilyen körülmények között ugyanis az áramkör — azért is, mert a sértett fából készült ágyban feküdt és az ágyon ágynemű volt — nem a szíven keresztül záródik és nem okozhat szívkamra lebegést. A 220 Voltos világítóáram csak akkor okozhat halálos áramütést, ha az áramkör a szíven keresztül záródik. Ennek módja lehet például az, hogy a vezeték egyik pólusa az egyik kézben, a másik pólusa a másik kézben van, 17