Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A terhelt a mentesítésre érdemes, mert jóvátételi kötelezettségének eleget tett, a kárt megtérítette, kifogástalan életmódot folytat, a munkához való viszonya is kiemelkedően jó. Az 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre ítéléssel kapcsolatban a bírói mentesítésre való érdemesség megállapítására alapot adó nyomatékos körülmények mellett a kisebb súlyú gondatlan cselekmény miatti pénzbüntetésre ítélés — ami önmagában törvényi mentesítés alá esett volna — az érdemesség hiányára való következtetésre nem ad alapot. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a Be. 290. §-a (3) bekezdésének utolsó tételében foglalt ama rendelkezés folytán, mely szerint „törvénysértés esetén a törvénynek megfelelő határozatot hozhat" — a terheltet a fent megjelölt két elítélése vonatkozásában a Btk. 83. §-a (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak értelmében együttes mentesítésben részesítette. (Legf. Bír. B. törv. IV. 316/1975. sz.) (352/1975.) 7250. Az együttes mentesítésre vonatkozó törvényi rendelkezés helyes értelme szerint a bírósági mentesítésnek is egyidejűleg ki kell terjednie a terhelt valamennyi olyan elit éltetésére, amelyek vonatkozásában a mentesítés még nem állt be. A mentesítés szempontjából az egyes — mentesítés alá még nem esett — büntetéseket nem lehet egymástól elszigetelten vizsgálni. A mentesítést akkor is az alapbüntetések tekintetében kell kimondani, ha azokat összbüntetésbe foglalták. A járásbíróság végzésével K. L. terheltet mentesítette a járásbíróság ítéletével összbüntetésként kiszabott 1 évi és 11 hónapi szabadságvesztéshez fűződő hátrányos következmények alól. A végzés indokolásából kitűnik, hogy az összbüntetés a városi bíróság, illetve a megyei bíróság ítéletével a társadalmi tulajdont károsító sikkasztás és más bűncselekmények miatt kiszabott 1 évi és 9 hónapi szabadságvesztésnek, valamint a járásbíróság ítéletével hamis tanúzás miatt kiszabott 4 hónapi szabadságvesztésnek az egybefoglalása útján jött létre. A két elítélés egymással quasi halmazati viszonyban volt. A mentesítést kimondó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. K. L. terheltet az összbüntetés kiállása után a járásbíróság, illetve a megyei bíróság feltűnően durva módon elkövetett becsületsértés vétsége miatt 500 Ft pénzbüntetésre ítélte. Az elítélés alapjául szolgáló cselekményt a terhelt az összbüntetési ítélet jogerőre emelkedése után követte el. A Btk. 80. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a pénzfőbüntetés tekintetében az ítélet jogerőre emelkedésének napján beáll ugyan a mentesítés hatálya, de a Btk. 83. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy több elítélés esetén a mentesítés hatálya valamennyi büntetés vonatkozásában csak együttesen állhat be akkor, ha feltételei minden egyes büntetés tekintetében megvalósultak. így az adott esetben a terhelt a pénzbüntetésre nézve csupán a másik két büntetéssel együtt mentesíthető. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a járásbíróság végzése a terhelttel szemben kiszabott fenti pénzbüntetéshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítés ki nem mondása miatt törvénysértő. Ez okból, a Be. 290. 177