Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A Sz-i Járásbíróság az 1974. december 12. napján hozott és 1974. december hó 23. napján jogerőre emelkedett végzésével M. Józsefet a Sz-i Járásbíróság, illetve a M-i Megyei Bíróság ítéletével kiszabott szabadságvesztés büntetéséhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól mentesítette. A Sz-i Járásbíróság e végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 83. §-ának (1) bekezdése értelmében több elítélés esetén a mentesítés hatálya valamennyi büntetés vonatkozásában csak együttesen állhat be, ha feltételei minden egyes büntetés tekintetében megvalósultak. A (2) bekezdés szerint pedig, ha az elítéltet a törvényi mentesítés hatályának beállta előtt olyan büntetéssel sújtják, amely nem esik törvényi mentesítés alá, az együttes mentesítést csak a bíróság adhatja meg. Ebből a törvényi rendelkezésből következik, hogy ha a terheltet törvényi mentesítés alá nem eső büntetésre elítélése után elkövetett újabb bűncselekményért törvényi mentesítés alá eső büntetésre elítélik, az együttes mentesítést csak a bíróság adhatja meg. A Legfelsőbb Bíróság egyébként már iránymutatást adott arra, hogy „a Btk. 83. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés céljából nyilvánvalóan következik, nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy időbeli sorrendben az elítéltet előbb bírósági mentesítés avagy törvényi mentesítés alá eső büntetéssel sújtották-e". (BH 431. sz. Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 818/1974. sz.) A fentiekből következik, hogy az elbírált esetben a két elítélés vonatkozásában a mentesítés külön-külön — az egyik esetben bírói, a másik esetben törvényi mentesítés címén — nem állhatott be. Ugyancsak nem állhatott be a pénzfőbüntetésre korábban, mint az azt megelőzően kiszabott szabadságvesztésre. Következik végül, hogy mindkét elítélés vonatkozásában az elítélt csak bírósági mentesítésben részesülhet. A járásbíróság törvényt sértett tehát, amikor kizárólag a szabadságvesztésre ítélés vonatkozásában mondotta ki a mentesítést. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 290. §-ának (1) bekezdése értelmében megállapította, hogy a megtámadott végzés törvénysértő. Mivel a járásbíróság — a végzésének indokaiban kifejtettek szerint — „figyelemmel az ügyészi indítványra" is hozta meg a döntést, lényegében az ügyészi indítványban foglaltakkal egyetértett. Magáévá tette — az ügyészi indítvány elfogadásával — azt az ügyészi álláspontot is, hogy a terhelt az 1971. évben gondatlan cselekményért kiszabott pénzbüntetés vonatkozásában a törvény erejénél fogva mentesült. (Btk. 80. § (1) bek. a) pont.) A végzésnek az ügyészi indítványra utaló indokaiból kitűnőleg tehát a későbbi gondatlan cselekmény miatt pénzbüntetésre ítélés nem maradt értékeletlenül annak ellenére, hogy arra a végzés indokai formailag külön nem tértek ki. Nem kétséges, hogy az ügyészi indítvány elfogadására utalással éppen azért nem történt a pénzbüntetés vonatkozásában is mentesítés, mert a bíróság abban a téves feltevésben volt, hogy e vonatkozásban a mentesülés a törvénynél fogva beállott. A bíróság tehát ezt az elítélést is ismerve és az ügyészi indítványra utalással ezt is figyelembe véve tartotta érdemesnek a terheltet a szabadságvesztésre elítélése vonatkozásában mentesítésre. 176