Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A sz-i járásbíróság az 1973. január 13. napján kelt ítéletével a terheltet felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntettében mondotta ki bűnösnek, s ezért 1 évi és 6 hónapi, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Egyben megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság 1973. március 29-én hozott ítéletével a járásbíróság ítéletének a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával kapcsolatos rendelkezését változtatta meg annyiban, hogy megállapította: a terhelt a szabadságvesztését börtönben köteles letölteni és mellőzte a feltételes szabadságból kizárásra vonatkozó rendelkezést. A másodfokú bíróság ítéletének e rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos. A terhelt büntetve volt: 1, a b-i járásbíróság által hozott ítélettel, amely 1966. május 17. napján, a meghozatalkor jogerőssé vált — az 1966. január hónapban elkövetett csalás bűntettéért — 4 hónapi szabadságvesztésre; 2. ugyancsak a b-i járásbíróság 1968. október 31-én kelt és november 4-én első fokon jogerőre emelkedett ítéletével — az 1968. június 12. napján 1 rb. csalással elkövetett tulajdon elleni bűntett és 1 rb. lopással elkövetett tulajdon elleni bűntett miatt — 2 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre. E két szabadságvesztést a járásbíróság 1969. január 15-én jogerőre emelkedett ítéletével összbüntetésbe foglalta. Az összbüntetésbe foglalásra figyelemmel — mivel az egyik büntetést szándékos bűntett, a másikat szándékos vétség miatt szabta ki a bíróság — a rehabilitáció az összbüntetés teljes kiállásától számított 5 év elteltével következett volna be. Minthogy pedig a terhelt az elbírált cselekményét 1972. szeptember 7-én követte el, a mentesítéshez szükséges 5 évi határidő még nem telt el, figyelemmel a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés nyilvántartásáról szóló 1/1972. (I. 11.) IM sz. rendelet 2. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra. Ennélfogva tévedett a másodfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a terhelt előző büntetései rehabilitálódtak és ezért büntetlen előéletű, így tévesen változtatta meg az első fokú bíróság ítéletének a büntetésvégrehajtási fokozatot megállapító és a feltételes szabadságból való kizárásra vonatkozó rendelkezését. Ez okokból a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletének ezek a részei törvénysértők, azokat hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztését fegyházban köteles letölteni és feltételes szabadságra nem bocsátható. (Legf. Bír. B. törv. II. 446/1973. sz.) (3/1974.) 7239. A Btk. a fiatalkorúak mentesítéséről szóló 102. §-a nem értelmezhető akként, hogy az kizárná a fiatalkorúak tekintetében a törvényi mentesítésre vonatkozó 80. §-a (3) bekezdésének, valamint az együttes mentesítésre vonatkozó 83. §-ának az alkalmazását. (365/1974.) Részletesen: Btk. 102. §-nál. 166