Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítélete indokolásának említett részét mellőzte. A főbüntetésként kiszabott szabadságvesztés csökkentésére a Legfelsőbb Bíróság nem látott alapot, ezért az első fokú bíróság ítéletét a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 229/ 1974. sz.) (322/1974.) 7230. A szigorított őrizet elrendelésének nem akadálya, ha a vádlott a megelőzően összesen 3 évi szabadságvesztéséből — e büntetésének összbüntetésbe foglalása folytán — csak 2 évet és 9 hónapot töltött ki. A többszörös visszaesőként elkövetett lopás bűntette és más bűncselekmények miatt az első fokú bíróság a vádlottat halmazati büntetésül 2 évi szabadságvesztésre ítélte. Az első fokú bíróság ítélete ellen az ügyész a szigorított őrizet el nem rendelése miatt jelentett be fellebbezést, amelyet a megyei főügyészség fenntartott. Az első fokú bíróság mellőzte a vádlott szigorított őrizetének elrendelését azon az alapon, hogy a terhére megállapított bűncselekmények csekély tárgyi súlyúak, azok elkövetése is italozó életmódjával van összefüggésben, s minthogy jelenleg a bíróság kötelezte kény szerel vonó-kezelésre is, remény van arra, hogy ezt követően felhagy bűnöző és iszákos életmód jávai, A megyei bíróság azonban ezeket az indokokat nem tette magáévá, s a szigorított őrizet elrendelésére irányuló ügyészi fellebbezést alaposnak találta. A vádlott szándékosan elkövetett vagyon elleni bűncselekmények miatt 1967-ben javító-nevelő munkára, 1969-ben 6 hónapi, 1971-ben 1 év 6 hónapi, 1972-ben pedig 1 évi, összesen tehát 3 évi szabadságvesztésre volt ítélve. A szabadságvesztéseket 2 év 9 hó és 15 nap tartamban összbüntetésbe foglalták, melyet a vádlott le is töltött. Tekintettel tehát a vádlott mostani 2 évi szabadságvesztésre történt elítélésére, a szigorított őrizet elrendelésének az 1974. évi 9. sz. tvr. 1. §-a a) és b) pontjaiban meghatározott objektív ismérvei fennforognak. Ezeknek az ismérveknek a fennállását nem érinti az a tény, hogy a vádlott az összesen 3 évi szabadságvesztésből az összbüntetésbe foglalás folytán kevesebbet, csak 2 évet 9 hónapot és 15 napot töltött le ténylegesen. Ennek ugyan ellentmondani látszik a felhívott törvényhely indokolásának az a kitétele, amely a „legalább három év letöltését" említi. A megyei bíróság azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha a törvény tételes rendelkezése és az indokolás között — esetleg — nincs kellő összhang, abban az esetben a törvény rendelkezése az irányadó. A törvény pedig a legalább háromszori, együttesen legkevesebb három évi szabadságvesztésre elítélést szabja meg előfeltételül. Ami most már a törvény 1. §-ának c) pontjában megfogalmazott úgynevezett szubjektív előfeltételt, a törvényes rendelkezésekkel való következetes szembehelyezkedés megállapíthatóságát illeti, a megyei bíróság rámutat arra, hogy a vádlottat az utóbbi években sorozatosan elítélték vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt. A már említett összbüntetéséből 1974. április 14-én szabadult, ezután folytatta italozó élet159