Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

módját, s már május 14-én újabb bűncselekményt, pajta betörést követett el, amelyért 1974. szeptember 23-án ítélték el nem jogerősen 2 hónapi szabadságvesztésre. Ez nem járt azonban semmiféle visszatartó hatással, mert a következő napon követte el a jelenlegi ügy tárgyát képező három bűncselekményt. A bűncselekmények elkövetésének ilyen körülményeiből és a vádlott életmódjából megalapozottan megállapítható, hogy a törvényes rendelkezésekkel következetesen szembehelyezkedik. Az első fokú bíróság ítéletének indokolásából kitűnő az a feltételezés, hogy a vádlott a mostani büntetés és a kényszerelvonó-kezelés eredménye folytán esetleg felhagy eddigi bűnöző életmódjával, ilyen körülmények között a szigorított őrizet mellőzéséhez nem nyújthat törvényes alapot. Egy ilyen irányú kedvező változás jelei legfeljebb a szigorított őrizetből való ideiglenes elbocsátásnál vehetők majd figyelembe. A vádlott cselekményeinek tárgyi súlya sem tekinthető csekélynek. Egyrészt azért, mert bűntettet megvalósító cselekménye 2 évtől 8 évig terjedhető szabadságvesztés büntetési tétel alá esik, másrészt mert az első fokú bíróság is — bár halmazati büntetésül — 2 évi szabadságvesztésre ítélte a vádlottat. Ezek pedig a csekély súly ellen szólnak. A megyei bíróság ezért a Be. 260. §-a alapján az első fokú ítéletet megváltoztatta annyiban, hogy a vádlott szigorított őrizetét elrendelte. (Debreceni Megyei Bíróság 1. Bf. 26/1975. sz.) (300/1975.) 7231. Az 1970. évi 7. sz. tvr. alapján az elítélt akkor is mentesülhet a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, ha több olyan ítélettel ítélték el, amelyek „quasi halmazati" viszonyban vannak egymással, a szabadságvesztéseket nem foglalták összbüntetésbe, de azok együttes tartama a három évet nem haladja meg. A Legfelsőbb Bíróság Sz. T. elítélt bírósági mentesítési ügyében a katonai bíróság végzését hatályon kívül helyezte és egyben megállapította, hogy az elítélt 1. a katonai bíróság 1958. november 13-án hozott, illetve a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 1959. március 11. napján hozott, továbbá 2. a Fővárosi Bíróság 1964. szeptember 16-án hozott és 1964. szeptember 21-én jogerőre emelkedett ítéleteihez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól az 1970. évi 7. sz. tvr. 10. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján közkegyelemmel mentesült. A katonai bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság, az elítéltet az 1. pontban írt ítéleteivel a BHÖ 118. pontjának a (3) bekezdése [1942. évi X. tv. 2. § (3) bek. a) pont] szerint minősülő fontosabb ügyekben intézkedő hivatalos személyként elkövetett vesztegetés bűntette miatt 1 évi szabadságvesztésre, valamint 2 évi időtartamra a büntető törvényben meghatározott egyes jogok gyakorlásától való eltiltásra, a Fővárosi Bíróság pedig a 2. pontban írt jogerős ítéletével ugyancsak a BHÖ 118. pontjának a (3) bekezdése [1942. évi X. tv. 2. § (3) bek. a) pont] szerint minősülő bűnsegédi minőségben fontosabb ügyekben intézkedő hivatalos személyként elkövetett vesztegetés bűntette miatt 1 évi 160