Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A katonai bíróság lényegében a következő tényállást állapította meg. A vádlottak a második napszakban teljesítettek járőrszolgálatot. Ennek során a járőrterületen kívül levő szórakozóhelyeket keresték fel. Ittas állapotba kerültek, és így mentek 18 óra tájban a szolgálati helyükön kívül eső egyik női munkásszállóhoz. Az I. r. és a II. r. vádlott oda bement. A gondnoknak azt mondták, hogy szolgálati feladatot látnak el. Ezután ellenőrzést tartottak, a szálláson lakó nőket igazoltatták, az alvókat felkeltették és arra kötelezték őket, hogy öltözzenek fel. E közben a II. r. vádlott a lakókra sértő kijelentéseket is tett. Kb. 20 óra 45 perc tájban távoztak el a női munkásszállásról és két ott lakó nőt — akik kérésüknek eleget tettek — magukkal vitték szórakozni egy eszpreszszóba. Időközben a szolgálati idejük letelt, a lányokat hazavitték, majd bevonultak szolgálati helyükre és szolgálatukat leadták. Az irányadó tényállás alapján törvényesen következtetett a katonai bíróság mind a két vádlott bűnösségére és a magatartásuk jogi minősítésére, amikor terhükre a készenléti szolgálat szabályai megszegésének vétségét megállapította. Tévedett azonban, amikor a vádlottakat az ellenük hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A katonai bíróság az ítélet indokolásából kitűnően a vád tárgyává tett eme bűncselekményben való bűnösség megállapítását azért mellőzte, mert álláspontja szerint a vádlottak — annak ellenére, hogy nem volt feladatuk a szálló ellenőrzése — azzal, hogy a szolgálati minőségük felhasználásával ott intézkedést foganatosítottak, bűncselekményt nem követtek el. A vádlottak magatartásában ugyanis a Btk. 144. §-ában meghatározott ama törvényileg megkívánt célzatot, mely szerint a hivatalos személy a helyzetével azért él vissza, hogy magának bármilyen előnyt szerezzen, nem volt megállapítható. A katonai bíróság álláspontja szerint a vádlottak igazoltatási eljárása az adott körülmények között csak a végrehajtás módjában kifogásolható. Az irányadó tényállásból, valamint az első fokú tárgyaláson felvett bizonyítás anyagából azonban kétséget kizáróan az állapítható meg, hogy a vádlottak a szolgálatukban történt hosszabb italozás után — amikor a szolgálati kötelezettségüket egyáltalán nem teljesítették — szemmel láthatóan ittas állapotban keresték fel a szolgálati helyükön kívül eső női szállást és ott közel 3 óra hosszat tartózkodtak. Ezalatt a szálló lakóit felkeltették, igazoltatták őket és a szállás helyiségeit lényegében átkutatták. Ezáltal pedig a hivatali helyzetükkel visszaélve a szálló lakóinak jogtalanul hátrányt okoztak. Téves a katonai bíróságnak az a hivatkozása, hogy a vádlottak magatartásában a jogtalan előny szerzésének vagy a jogtalan hátrány okozásának a célzatát nem lehet megállapítani. A vádlottak ittas állapotban lényegében azért mentek a női szállásra, hogy az ott lakó nőkkel beszélgetést kezdeményezzenek, majd ismeretséget kössenek. A vádlottak egyébként a női szálláson közel 3 órát tartózkodtak, amely időre — amennyiben ténylegesen szolgálati cél vezette volna őket — a hivatkozott szolgálati feladat ellátásához semmiképpen nem lett volna szükség. E magatartásukból kitűnő személyi előny biztosítása, másfelől az ott levő személyek jogellenes háborításán keresztül azoknak jogtalan hátrányt is okozott, amelynek előidézésével a vádlottak tisztában voltak. 134