Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A Legfelsőbb Bíróság szerint a vádlottak magatartása a Btk. 144. íjában meghatározott törvényi tényállást teljes mértékben megvalósítja, így mindkét vádlott bűnösségét e bűncselekményben is megállapította. (Legf. Bír. Katf. IV. 249/1974. sz.) (51/1975.) 7186. Kitartottság bűntette és közveszélyes munkakerülés vétsége eszmei halmazatként bűnhalmazatban nem értékelhető. Az első fokú bíróság a vádlottat közveszélyes munkakerülés vétsége, kitartottság bűntette és 2 rendbeli lopás vétsége miatt ítélte el. A cselekményeknek bűnhalmazatban értékelését illetően a másodfokú bíróság a következőket állapította meg. Ami a kitartottság bűntettének elkövetési cselekményét illeti, az lehet részleges is oly értelemben, hogy a kitartottnak lehet más anyagi forrása is, de lehet időbelileg korlátozott is, különösen akkor, ha ezt a leleplezés szakítja félbe. A bűnösségi formát tekintve a cselekménynek szándékosnak kell lennie, ehhez azonban elég, ha a kitartott tudata átfogja, hogy a forrás a kitartó üzletszerű kéjelgése. A vádlott tudta, hogy a velük együtt csavargó Cs. Mária férfiakkal közösül pénzért. A pénzt T. L. vádlott-társa vette fel, ezt megélhetésükre fordítottak. Mindezt a vádlott az ügyészi kihallgatása során beismerte, a beismerésnek a visszavonását az első fokú bíróság indokoltan hagyta figyelmen kívül, mert ennek okát nem tudta megjelölni. A kitartottság bűntettében [Btk. 286. § (1) bek.J való bűnösség megállapítását támadó fellebbezés tehát alaptalan. Tévedett azonban az első fokú bíróság, amikor ugyané cselekményét a vádlottnak közveszélyes munkakerülés vétségének is minősítette. A Btk. 286. §-hoz fűzött miniszteri indokolásból kitűnően a törvényhozó a büntetési tétel meghatározásánál már figyelemmel volt arra, hogy a kitartottat rendszerint az üzletszerű kéjelgéshez nyújtott bűnsegély, valamint a közveszélyes munkakerülés vétsége is terheli. Ebből következik, hogy az utóbbi bűncselekmények beolvadnak a kitartottságba, s ezzel halmazatban nem kerülhetnek megállapításra. A fentebb kifejtettekre figyelemmel a fellebbezési bíróság a Be. 260. §-a alapján a vádlottra vonatkozó első fokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a vádlott bűnösségének közveszélyes munkakerülés vétségében való megállapítását mellőzte. (Pécsi Megyei Bíróság 1. Bf. 799/1974. sz.) (109/1975.) 7187. Több dolognak egy alkalommal, ugyanazon helyről, egyszerre történő elvétele és eltulajdonítása természetes egység. Az elhatározás és elkövetés egységét nem töri meg az sem, hogy a lopásnak a valóságban két sértettje van, de erről a körülményről az elkövetőnek nem volt tudomása. A járásbíróság az 1974. április 12-én hozott és nyomban jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet ötrendbeli lopás vétsége, egyrendbeli rongálás vétsége és egyrendbeli közveszélyes munkakerülés vétsége miatt halmazati büntetésül 1 évi és 8 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést szigorított börtönben rendelte végrehajtani. A terheltet a feltételes szabadságra bocsátásból 135