Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

szabályosan közlekedő sértettnek. A terhelt szabálytalansága folytán a két jármű összeütközött, és a sértett koponyaalapi törtést, látóidegszakadást és más sérüléseket szenvedett. A sérülései következtében a bal szemére megvakult. A büntetés enyhe volta miatt emelt törvényességi óvás alapos. A bűnügy irataiból és az ítéleti tényállásból is megállapítható, hogy a terhelt a balra kanyarodása előtt már 500 méterről megállapította a motorkerékpáron közeledő sértettet. Előadása szerint a nap szemébe sütött, és ez zavarta a bekanyarodás véghezvitelében. A terhelt az adott esetben figyelmen kívül hagyta a vele szemben szabályosan közlekedő és vitathatatlanul elsőbbséget élvező sértett közeledését és a KRESZ idevonatkozó szabályainak durva megszegésével tovább folytatta járművével a balra kanyarodást, amely a baleset bekövetkezéséhez vezetett. A terhelt által előidézett közlekedési baleset eredménye rendkívül súlyos volt. A közúti közlekedési szabályok ilyen durva megszegése mellett, amelyekből az tűnik ki, hogy a terhelt semmibe vette a mindenki számára kötelező és a közúti közlekedés biztonságát szolgáló rendelkezéseket, és az önmagában is veszélyesnek tekinthető balra kanyarodási műveletet úgy hajtotta végre, hogy abból a tényállásban leírt súlyos baleset származott, a bíróságok által megállapított szabadságvesztés tartama törvénysértően enyhe. A terhelt alanyi bűnössége és a cselekmény tárgyi súlya fokozott, és csak a lényegesen súlyosabb szabadságvesztés felel meg a büntetés céljainak. A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvénysértés megállapítása mellett a határozatoknak a főbüntetés megállapítására vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte és a terheltet 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte. (Legf. Bír. B. törv. V. 163/1975. sz.) (347/1975.) 7161. A büntetés akkor törvényes, ha alanyi és tárgyi vonatkozásban egyaránt megfelel az egyéniesítés követelményének. Az irányadó tényállás lényege szerint a vádlottak munkatársaikkal az italboltban tartózkodtak. A szintén jelenlevő sértettek közül H. F. távozásakor az esernyőjét nem találta, azt hitte megtréfálták, amiatt hangosan méltatlankodott. Eközben tért be az italboltba az ittas állapotban levő I. r. vádlott, aki azt a kijelentést tette a sértettre: „parasztok, pofa be." Emiatt H. F. szólt a vádlottnak, hangoskodás támadt. H. F. és K. M. sértettek el akarták hagyni az italboltot, de a vádlottak s a velük együtt szórakozó munkatársaik asztaluktól felugráltak, valaki közülük egy ütést adott H. F. sértett arcába, a kezét hátracsavarták s őt az asztalra lökték. A segítségére siető K. M.-t hárman-négyen lefogták és az italboltból kidobták. Ezután H. F.-t is elengedték, aki a helyiséget elhagyta. Röviddel ezután az I. r. vádlott is kiment, az utcán H. F.-fel dulakodni kezdett, aki el akart futni. Ekkor a helyszínre érkezett a II. r. és a III. r. vádlott is. H. F. sértettet hátulról leütötték, elgáncsolták, a földre került, ahol összerugdalták. A futva menekülő K. M.-t a IV. r. vádlott vette üldözőbe, segítségére sietett az üldözésben a III. r. vádlott is. A IV. r. vádlott a menekülő K. M. sértettet elgáncsolta, többször belerúgott, a III. r. vádlott pedig a sértettet többször megütötte. 121