Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)
H. F. sértett testének különböző részein 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, a rúgások és bántalmazások következtében két fogát elvesztette és bal kezének IV. ujja eltörött, mely utóbbi sérülés 4 hét alatt gyógyult. K. M. sértett testszerte 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az első fokú bíróság az alanyi büntetőjogi szabályok megfelelő alkalmazásával állapította meg a vádlottak bűnösségét, de tévedett a büntetés kiszabásánál. Egyfelől az egyéniesítés elvének mellőzésével valamennyi vádlottra mértékében is egyenlő szabadságvesztés főbüntetést (10—10 hónapot) és pénzmellékbüntetést szabott ki, másfelől a vádlottak szabadságvesztésének végrehajtását kellő indok nélkül 3—3 évi próbaidőre felfüggesztette. A bűnösségi körülmények értékelése sem mindenben helytálló, azokat a másodfokú bíróság a következőképpen módosította: Valamennyi vádlottnál súlyosítóként értékelte a garázda, erőszakos jellegű cselekmények gyakori előfordulását, valamint az elkövetés feltűnően durva módját. További súlyosítóként vette figyelembe az I. r. vádlottnál a kezdeményező szerepet, a III. r. vádlott esetében azt, hogy H. F. sértett bántalmazásán túlmenően K. M. sértettnek is könnyű testi sérülést okozott. Enyhítőként értékelte az L, II. és IV. r. vádlott javára büntetlen előéletüket, a III. r. vádlott esetében fiatalabb életkorát, továbbá az I—II. r. vádlottak két-két kiskorú gyermekes családos állapotát, valamint az I., II. és III. r. vádlott átlagon felüli, kiemelkedően jó munkavégzését. A másodfokú bíróság kiemeli, hogy a büntetés kiszabásánál alapvető jogpolitikai követelmény az alanyi és tárgyi vonatkozású egyéniesítés érvényesítése. A Btk. 64. §-a általános irányelvként mondja ki, hogy a céljának (34. §) szem előtt tartásával kell a büntetést — a törvényi keretek között — akként kiszabni, hogy az igazodjék a bűntett és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. Ezt az elvet szem elől tévesztette az első fokú bíróság. A cselekménysorozatnak az I. r. vádlott volt az elindítója, aki az italboltban minden előzmény nélkül spontán verekedést kezdeményezett, majd kiment az utcára H. F. sértett után, vele dulakodni kezdett és részt vett súlyos testi sérülést okozó bántalmazásában. Személyének és cselekményének társadalmi veszélyessége a vádlottak közül a legmagasabb fokú, ő érdemli a legsúlyosabb büntetést. A II. r. vádlott az italboltban tanúsított garázda magatartása folytatásaként az utcán részt vett H. F. sértett bántalmazásában is. A III. r. vádlott az italboltban H. F. sértettel történt dulakodásban, majd az utcán annak bántalmazásában közreműködött és K. M.-t is bántalmazta. E vádlott a cselekmény elkövetésekor huszadik életévében volt, ez a körülmény nála nyomatékkal értékelendő enyhítőként. A IV. r. vádlott az italboltban történteken túlmenően az utcán csak K. M. sértettet bántalmazta. A másodfokú bíróság a vádlottak részvételének arányát és a bűnösségi körülményeket tekintve az első fokú ítéletet a Be. 260. §-a alapján az alábbiak szerint változtatta meg. 122