Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1974. január - 1975. december (Budapest, 1977)

A járásbíróság nem tévedett, amikor a Btk. 62. §-ának (1) bekezdése alapján a vádlott kényszerelvonó-kezelését elrendelte. A rendelkezésre álló adatok alapján megalapozottan állapította meg, hogy a vádlott mértéktelenül fogyaszt szeszes italt és a terhére rótt bűncselekménye is mértéktelen alkoholfogyasztással függ össze. Tévedett azonban a bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terhelttel szemben elrendelt kényszerelvonó-kezelés csak zárt intézetben hajtandó végre. Az 1/1966. (VI. 3.) Eü. M. sz. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése értelmében „zárt gyógyintézeti kényszerelvonókezelés akkor javasolható, ha az eset összes körülményeit gondosan mérlegelve a rendelőintézeti kezeléstől eredmény nem várható". A vádlottal szemben eddig még kényszerelvonó-kezelés alkalmazására nem került sor. A rendeletben megkívánt az a feltétel, hogy zárt intézeti kényszerelvonó-kezelés csak akkor rendelhető el, ha a rendelőintézeti kezeléstől eredmény nem várható, a vádlott esetében nem áll fenn. A fentiek megállapítására sem a vádlott előéletéből, sem a büntető ügy irataiból nem lehet következtetést vonni. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú ítéletet megváltoztatta és akként rendelkezett, hogy a kellő alappal elrendelt kényszerelvonó-kezelést rendelőintézetben kell végrehajtani. (Legf. Bír. Bf. III. 263/1974. sz.) (318/1974.) 7150. A kényszerelvonó-kezelésnek a szabadságvesztés végrehajtása alatt történő foganatosítása abban az esetben is lehetséges, ha azt egyébként — szabadságvesztéssel nem járó büntetés esetén — zárt gyógyintézetben kellene foganatosítani. Az első fokú bíróság a terheltet garázdaság bűntette miatt 10 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A főügyészség a másodfokú eljárás során indítványozta, hogy a bíróság kötelezze a terheltet, hogy magát kényszerelvonó-kezelésnek vesse alá, amelyet a szabadságvesztés ideje alatt kell foganatosítani. A beszerzett igazságügyi orvosszakértői szakvéleményből kitűnően, amellyel a másodfokú bíróság az első fokú bíróság által megállapított ítéleti tényállást kiegészítette — a terhelttel szembeni kényszerelvonókezelés csak kórházi alkoholelvonó osztályon végezhető el, fokozott orvosi ellenőrzés mellett. A kezelés ambulanter, illetve büntetésvégrehajtási intézet körülményei között ellenjavallt. A másodfokú bíróság a főügyészség indítványát elutasította és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terhelttel szemben — figyelemmel a betegségére — a büntetés végrehajtási intézet keretei között a kényszerelvonó-kezelés végrehajtása nem lehetséges. Határozatának további indokolásában azt fejtette ki, hogy a Btk. 62. §-ának (2) bekezdése szerint való kényszerelvonó-kezelés lehetősége csupán akkor áll fenn, ha az elkövetőt szabadságvesztéssel nem járó büntetésre ítélték. Kitért a továbbiakban arra, hogy az 1/1966. (VI. 13.) Eü. M. sz. rendelet 2. §-a értelmében a fenti rendelkezéssel összhangban — a végrehajtható szabadságvesztés kiszabásának esetét kivéve, amikor a Btk. 62. §-ának (3) bekezdése és a fenti számú rendelet 7. §-a alapján a kényszerelvonó108