Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

rulatban, az egyik villanyoszlop alatt megálltak és megvárták az I. r. vádlottat, akinek hazatérőben arra kellett haladnia. Amikor az erősen rövidlátó, 7 dioptriás szemüveget viselő I. r. vádlott az útkanyarhoz ért, a II. r. vádlott a villanyoszlop mellől hozzálépett, tüzet kérve megállította, majd nyomban ököllel gyomron ütötte. Ugyanekkor a III. r. vádlott arcul ütötte az I. r. vádlottat, aminek következtében az utóbbinak a szemüvege leesett. Az I. r. vádlott az ütésektől a földre került, de hirtelen felugrott, néhány lépést hátrált az úttest másik oldala felé, segítségért kiáltott és olyan kijelentést tett a támadóihoz, hogy aki közeledik hozzá, azt megszúrja. Egyidejűen elővette a zsebkését és kinyitva a kezében tartotta. A II. r. vádlott ennek ellenére ütésre emelt kézzel követte. Amikor a közelébe ért, az I. r. vádlott nagy erővel jobb oldalról előre csapó mozdulattal mellbe szúrta, majd a szúrást nyomban közepes erővel megismételte. A nagy erejű szúrás a II. r. vádlott mellkasát a bal oldalon, az emlőbimbó alatt, a középső kulcscsonti vonalban érte. A kés pengéje átmetszette a VIII. és a IX. borda porcos vázát, áthaladt a szívburok mellső és hátsó falán, a rekeszen és megnyitotta a hasüreget is. Ez a szúrás az élet kioltására alkalmas volt, s a halálos következményt csak az orvosi beavatkozás hárította el. A másik szúrás a bal csípőtájékon a hashártya mögötti térbe hatolt. A sérülések tényleges gyógy tartama 10—12 hetet tett ki. A Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlott és védője részéről a bűnösség kimondása miatt bejelentett fellebbezéseket alaposnak találta. Az esti sötétségben hazafelé tartó I. r. vádlottat vádlott társai váratlanul támadták meg és ütötték le. Az utóbbiak hosszabb idő óta zaklatták, sőt bántalmazták az I. r. vádlottat, adat van arra is, hogy elsősorban a II. r. vádlott kötekedő, agresszív természetű fiatalember. A vádlott-társainál több mint 30 évvel idősebb I. r. vádlott már ez okból is okkal zavarodott meg az őt váratlanul ért támadás folytán, s ezt az állapotát nagymértékben fokozta az a körülmény, hogy nyomban a támadás megkezdésekor leesett a szemüvege, s így az erősen rövidlátó vádlott a hiányos világítás mellett a helyzet felismerésében is nagymértékben korlátozva volt. Ilyen körülmények között az I. r. vádlott okkal érezhette magát a vele szemben ellenséges érzelmű és eszközeiben nem válogatós vádlott-társai kénye-kedvére kiszolgáltatottnak. Ezért hátrált támadói elől s vette elő kését azzal a figyelmeztetéssel, hogy a támadás folytatása esetén azt használni fogja. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az I. r. vádlott által tanúsított e magatartás is arra utal, hogy a megtámadottságnak és a tehetetlenségnek az érzése az I. r. vádlottban olyan súlyos ijedtséget keltett, olyan nagyfokú felindultságot váltott ki, amely mellett képtelen volt felismerni a támadás tényleges intenzitását s következésképpen az elhárításhoz szükséges mértéket. Ezért a Legfelsőbb Bíróság — az első fokú ítéletet e vonatkozásban megváltoztatva — az I. r. vádlottat az ellene emelt vád alól a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének első fordulatában meghatározott büntethetőséget kizáró ok folytán a Be. 226. §-a (1) bekezdésének c) pontja [214. § (3) bek. c) pont] alapján felmentette. (Legf. Bír. Bf. I. 229/1971. sz.) (7081.) 87