Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

tőén a szándékos bűntett kísérletét, az elvétés folytán sértett személlyel kapcsolatban pedig — az előbbivel halmazatban — esetleg gondatlan bűntett elkövetését kell megállapítani. Azt, hogy e vonatkozásban gondatlanság megállapítható-e, az eset összes körülményeinek szem előtt tartásával kell eldönteni (BJD 137.). Ezek szerint a vádlott cselekménye H. I.-néval kapcsolatban — bűnösségének megállapíthatása esetében is — gondatlan könnyű testi sérnek minősíthető. A könnyű testi sértés gondatlan elkövetését azonban a törvény nem bünteti. Következésképpen a vádlott bűnössége — H. I.néval kapcsolatban — sem szándékos, sem gondatlan könnyű testi sértés vétségében nem állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlottat a H. I.-né sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól a Be. 226. §-a (1) bekezdésének a) pontja [214. § (3) bek. a) pont] alapján felmentette. Sz. J.-né a sérelmére megvalósult könnyű testi sértés vétségének kísérlete miatt magánindítványt nem terjesztett elő. A vádlott ellen az ügyész Sz. J.-néval kapcsolatban vádat nem is emelt. A vádlott bűnössége tehát Sz. J.-né terhére végrehajtott cselekménnyel kapcsolatban ugyancsak nem volt megállapítható. A bűnösségi körülményekre tekintettel azonban a Legfelsőbb Bíróság az első fokon megállapítottnál enyhébb büntetés kiszabására részbeni felmentésére tekintettel sem látott alapot. (Legf. Bír. Bf. I. 848/1969. sz.) (6398.) 5653. A termelőszövetkezet földterületén végzett legeltetéssel elkövetett rongálás miatt a büntethetőséget kizárja, ha a vádlott abban a téves feltevésben követte el a cselekményt, hogy a legelő nem a termelőszövetkezeté, s e feltevése — utóbb tévesnek bizonyult — államigazgatási határozaton alapult. Az első fokú bíróság a vádlottat folytatólagosan elkövetett rongálás miatt 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte s a vádlottat arra kötelezte, hogy a K.-i Alkotmány mg. termelőszövetkezet sértettnek kártérítésül fizessen 787 Ft-ot. A tényállás lényege szerint a vádlott 1969 nyarán két szarvasmarháját rendszeresen legeltette a tanyájától mintegy 4—500 méterre fekvő kb. 1 kh területű legelőn, s ezzel a K.-i Alkotmány mg. termelőszövetkezetnek 787 Ft összegű kárt okozott. Még 1968. évben az Alkotmány mg. termelőszövetkezet úgy rendelkezett, hogy a szóban forgó legelőterületet ifj. B. L. használatába adja háztáji legelőként. Ezt követően a vádlott kérelmére birtokháborítási eljárás indult a K.-i Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága előtt, s ennek során a vb-titkár 1969. május 11-én olyan döntést hozott, hogy az eredeti birtokállapotot visszaállítja, „a birtoksértőt pedig e magatartásától eltiltja". Határozatának indokolásában egyebek között megállapította, hogy a szóban forgó legelőterület nem szerepel a K.-i Alkotmány mg. termelőszövetkezet használatában sem. Ez a határozat perorvoslat hiányában jogerőre emelkedett. Később a vb-titkár arra a meggyőződésre jutott, hogy ez a határozat téves volt — bár a határozat megváltoztatására nem került sor —, ezért a megyei bíróság vizsgálat tárgyává tette, hogy a vádlottnak abban az 72