Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

hazafelé. A sértettek és apjuk elöl mentek, a vádlott és családja pedig kb. 50 méter távolságban ment utánuk. Már csaknem hazaértek, amikor hozzájuk csatlakozott a vádlottnak Sándor nevű fia, aki a veszekedés hírére ment a családja elé és erélyesebb hangon felelősségre vonta a sértetteket az italboltban történt tettlegesség miatt. Közben a vádlott bement a lakásába, magához vett egy 11 cm pengehosszúságú konyhakést, azzal a vitatkozó csoporthoz lépett és minden szó nélkül először ifj. V. J. sértettet szúrta hasba nagy erővel, majd V. F. sértett felé fordult és azt is nagy erővel mellbe szúrta. A szúrások olyan gyorsan történtek, hogy azokat a sértettek nem tudták elhárítani. A szúrások után vágta fejbe id; V. J. a vádlottat úgy, hogy az eszméletlenül esett össze. A nagyerejű szúrás ifj. V. J. sértettnél igen súlyos sérülést okozott. A kés pengéje teljes hosszúságában behatolt a hasüregbe, átvágta a vastagbelet és a májat is. A halál kórházi segítség nélkül szükségszerűen bekövetkezett volna. V. F. sértett sérülése is életveszélyes volt. Az első fokú eljárásban meghallgatott igazságügyi ideggyógyász- és elmeszakértők írásbeli szakvéleményükben a vádlottnál a nem teljesen kifejlődött (abortív) pathológiás részegség állapotának a fennállására következtettek abból, hogy a vádlott cselekménye énidegen és az adott szituációhoz képest indokolatlan volt, túlméretezett dühkitörésnek felelt meg, valamint abból is, hogy a cselekménnyel kapcsolatosan a vádlottnál részleges emlékezetzavar állt fenn. A Legfelsőbb Bíróság az orvosszakértők véleményét és ennek következtében az első fokú bíróságnak a vádlott korlátozott beszámítási képességére vonatkozó megállapítását aggályosnak találta. A Legfelsőbb Bíróság büntető és katonai kollégiuma a 472. sz. állásfoglalásában rámutatott arra, hogy mind a pathológiás, mind az abortív pathológiás részegség megállapításánál a bíróságnak az elmeorvosi szakvéleményt igen gondosan kell mérlegelnie. Az adott esetben az első fokú eljárásban kihallgatott orvosszakértők szakvéleménye azért aggályos, mert a szakértők a vádlott magatartását az adott szituációhoz képest indokolatlannak (inadaequat) tartották, holott a megállapított tényállás szerint a vádlott a záróra után az italbolt előtt várakozott és felelősségre akarta vonni az egyik sértettet a fiát ért bántalmazás miatt. De aggályosnak mutatkozik a szakvélemény azért is, mert a vádlottnál nem merültek fel adatok betegségre vagy külső behatásra, amelyek az ittas állapot folytán pathológiás tüneteket eredményeztek volna. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az általa elrendelt részbizonyítás keretében felhívta az első fokú eljárásban meghallgatott orvosszakértőket szakvéleményük kiegészítésére, majd beszerezte az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának felülvéleményét is. Az igazságügyi orvosszakértők azzal egészítették ki a véleményüket, hogy a vádlottnak az italbolt előtti visszamaradása a fiát ért sérelem tudata miatti enyhébb fokú indulati állapotnak felelt meg, ami azonban lecsillapodott, és nem kapcsolódott a vádbeli cselekményhez. A kóros pszichopathológiai vonásokkal jellemzett magatartás — a szakértők szerint — akkor állott elő a vádlottnál, amikor a lakásában a kést elővéve kiindult az utcára, a sértettekkel vitatkozó fia után. Az ETT Igazságügyi Bizottsága felülvéleményében rámutatott arra, 67