Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

pótba kerülhet és újabb hasonló cselekményeket követhet el, ezért — a Btk. 61. §-a értelmében — a kényszergyógykezelés elrendelése indokolt. Az orvosszakértők ugyanis ebben a kérdésben is nyilatkoztak olyan értelemben, hogy a kényszergyógykezelés elrendelése szükségtelen. A vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, a kényszergyógykezelés elrendelésének törvényes feltételei tehát hiányoznak. Az elmeorvosszakértők véleménye szerint a vádlott kóros részegsége epileptoid alakzatú volt. A kóros részegséget nem csupán a szeszesitalfogyasztás váltotta ki, hanem több tényező együtthatásaként keletkezett. Helyesen mutatott rá az első fokú bíróság e részben is az orvosszakértők véleményében kiemelt ama megállapításra, hogy a kóros részegséget — a biztonsággal határos valószínűséggel — a vádlottnak közvetlenül a vádbeli cselekmények elkövetése előtt történt motorbaleset kapcsán elszenvedett koponyasérülése (agyrázkódása) váltotta ki. A vádlottól éppen e körülményekre tekintettel sem volt elvárható, hogy az elmebetegséggel egy tekintet alá eső részegségi állapotra készüljön fel és tisztában legyen azzal, hogy az alkoholfogyasztás őt kóros részegség állapotába hozhatja. Annál kevésbé volt ez elvárható, mert a váratlanul keletkezett közreható tényezőkkel — különösen a motorbalesettel, a koponyasérüléssel, agyrázkódással — és azoknak a hatásával előre semmiképpen sem számolhatott. Az orvosszakértői véleményekben kifejtettekre és a most vázolt körülményekre tekintettel nincs alapja a kényszergyógykezelés elrendelésének sem. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a fellebbezést elutasította. (Legf. Bír. Bf. IV. 319/1972. sz.) (7245.) 5639. I. A büntetés kiszabásánál az egyéniesítés követelménye az önhibából eredő ittas állapotban elkövetett bűncselekmények elbírálása esetében is érvényesül. II. A pathológiás ittasság csökevényes alakjánál is elengedhetetlen feltétel a súlyosabb fokú tudatborulás. A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntettének a kísérlete miatt 7 évi szabadságvesztésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő. A vádlott 1970. november 6-án délután 17 órától az italboltban szórakozott. 21 óráig 10 korsó sört és 3 dl pálinkát fogyasztott. Az elfogyasztott ital hatására ittas állapotba került. A vádlott az italboltban nem avatkozott bele János nevű fia és a sértettek között keletkezett dulakodásba. A záróra elrendelése után azonban nem távozott el, hanem többed magával az italbolt előtt várakozott. Amikor a sértettek (ifj. V. J. és V. F.) az italboltból kijöttek, a vádlott megfogta ifj. V. J. sértett mellén a kabátot és megkérdezte tőle, hogy miért bántotta a fiát. V. F. sértett kérésére azonban ifj. V. J.-t a vádlott elengedte. Ekkor már jelen volt a sértettek apja, id. V. J. is, aki a fiai segítségére jött az italbolthoz és egy botot tartva a kezében odaszólt a vádlottnak, hogy intézzék el a dolgot békésen. Ezután a vádlott már nem tanúsított támadó magatartást, hanem mindnyájan elindultak 66