Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

A fellebbezési óvás alaptalan. A fellebbezési óvás az első fokú ítéletben foglalt tényállást csak ab­ban a részében támadta, amely szerint a vádlott kóros részegség álla­potában követte el tettét, s ez az állapota a beszámíthatóságát kizárta, végül támadta azt a ténymegállapítást is, amely szerint a vádlott az italfogyasztás reá gyakorolt hatásáról nem tudott. Lényegében azon az alapon indítványozta a vádlott bűnösségének a megállapítását, hogy önhibájából ittasodott le, a korábbi két cselekmé­nyét is ittas állapotban követte el. Tudott arról, hogy a szervezete rend­ellenesen reagál a szesz fogyasztására, továbbá hogy ha szeszes italt fo­gyaszt, akkor nála a kóros ittasságnak nevezett állapot bármikor fellép­het. A tényállás támadása azonban nem vezetett sikerre. Az első fokú bíróság a meghallgatott igazságügyi orvosok és elmeor­vosszakértők egyértelmű szakértői véleménye alapján állapította meg, hogy a vádlott a vádbeli cselekményeinek elkövetése idején a beszámí­tási képességét kizáró pathológiás részegség állapotában volt, továbbá hogy a vádlott jelenleg nem szenved gyengeelméjűségben, tudatzavar­ban. Az első fokú bíróság a szakértők tüzetesen megokolt szakvéleményét elfogadta. Részletesen megindokolta, hogy az újabb elmeorvosszakértők kihallgatása miért vált szükségessé. Kitűnik az ítélet indokaiból az is, hogy a négy orvosszakértő egybehangzó véleményét miért tartotta hitelt érdemlőnek. Az ügyben felülvizsgálati vélemény beszerzésének szükségessége nem merült fel. A tényállási támadás így lényegében a bizonyítékok mérlegelése ellen irányult. Nem vezethetett sikerre a fellebbezési óvás ama ténymegállapítást támadó részében sem, amely szerint a vádlott nem tudhatta azt, hogy nála az italozás következtében elmezavar lép fel. Az első fokú bíróság ezt a ténymegállapítást is a meghallgatott elme­orvosszakértők szakvéleményére alapította. Eszerint pedig az a körül­mény, hogy a vádlott a korábbi bűncselekményeit közepes fokú ittas állapotban követte el, nem lehet alap olyan következtetés levonására, hogy a vádlottnak tudnia kellett, nála italfogyasztás esetén elmezavar lép fel. Helyesen emelte ki az első fokú bíróság, hogy az egybehangzó orvos­szakértői vélemények szerint csak valószínűsíthető az, hogy a vádlott a korábbi — alkohol hatása alatt elkövetett — cselekményeit kóros ré­szegség állapotában hajtotta végre. Ezt a korábbi két ügy egyikében sem állapították meg. Helyesen emelte ki az első fokú bíróság azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a más ügyben hozott határozatában már iránymu­tatást adott abban a kérdésben, hogy „az ittas állapot előidézésében ta­núsított önhiba nem azonos a betegségbelátás hiányával". (BH 6249. sz., BJD 4670. sz.) A megállapított tényálláshoz képest tehát a vádlott fel­mentése törvényes. Végül nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság azzal az állásponttal sem, mely szerint a vádlott újabb italozásai esetén bármikor kóros álla­65

Next

/
Oldalképek
Tartalom