Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

hiányára, érzelmi vákuumra utal, esetlegesen a cselekményre, az előzményekre, az indítékra vonatkozó emlékezetkiesés. A szakértők az első fokú tárgyaláson N. K. tanú vallomásának ismeretében — amely szerint a cselekményt megelőzően a vádlott és a sértett hangosan vitatkoztak és erejüket akarák összemérni — módosították korábbi állásfoglalásukat akként, hogy a cselekmény nem motiválatlan, és a vádlott vonatkozásában nem abortív, hanem típusos részegség állt fenn. Így kétségessé vált, hogy a nyomozási szakban rendelkezésre állt és a szakértők által figyelembe vett adatok alapján helyes-e az abortív részegség fennállására következtetni: a szakértők által felsorolt ismérvek a levont következtetésre elegendők-e, és ha igen, alkalmas-e ennek kizárására az az — N. K. tanú által később állított — egyetlen tény, hogy a vádlott és a sértett hangosan vitatkozott, erejüket akarták összemérni; kizárólag a motiváció léte vagy hiánya eldönti-e, hogy a vádlott abortív vagy típusos részegség állapotában volt-e. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának véleménye szerint: a nyomozási szakban felmerült adatok sem voltak elegendők az abortív pathológiás részegség megállapításához. Téves az az álláspont, amely az abortív pathológiás részegség fennállását alapvetően a motiváció hiányára és a cselekmény utáni érzelmi vákuumra alapozza. A pathológiás és az abortív pathológiás részegség kritériumai többségének megléte szükséges ahhoz, hogy eme állapotok közül egyiket vagy másikat ki lehessen mutatni. Ezért egyetlen tény megváltozása csak kivételes esetben módosíthatja döntően az adott helyzetet. Az abortív pathológiás vagy a szokványos részegség között számos momentum alapvető különbsége jelent támpontot a két állapot elkülönítésére. Semmiképpen sem kizárólag a motiváció léte vagy hiánya a döntő, a motiválatlanság csak egy kritérium a többi között egy adott cselekvés, magatartás pathológiás jellegének megállapításához. (Legf. Bír. Bf. I. 444/1970. sz.) (6675.) 5638. Kóros részegség állapotában elkövetett cselekményért, ha az elkövető beszámítási képességét ez az állapot kizárta, a büntetőjogi felelősséget nem lehet megállapítani. Kényszergyógykezelés elrendelésének mellőzése olyan elkövetővel szemben, akinél a pathológiás részeg állapotot nem csupán a szeszesital-fogyasztás, hanem — mint együttható tényező — a vádbeli ölési cselekmény előtt történt motorbaleset kapcsán keletkezett koponyasérülés (agyrázkódás) is kiváltotta. Az első fokú bíróság a vádlottat az ellene több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és visszaesőként nem nyilvános helyen elkövetett garázdaság bűntettének vádja alól a Btk. 21. §-a értelmében — a Be. 226. §-a (2) bekezdésének c) pontja [Be. 214. § (3) bek. c) pont] alapján — büntethetőségét kizáró okból felmentette. Az első fokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezési óvást és az ebben foglaltak szerint a vádlottnak a vád szerinti elítélését indítványozta. 64