Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

vagy tudatzavar alakul ki. Ilyen esetben amennyiben az elmeorvosszakértői vélemény ezt kellően megalapozza — a Btk. 21. §-a (1), vagy (2) bekezdésének az alkalmazása már szükséges. A Btk. Miniszteri Indokolása szerint „a pszichopátia határállapot az egészség és az elmebetegség között. A pszichopátia az esetek túlnyomó részében nem korlátozza jelentősebb fokban a beszámítási képességet. Azokban a ritka esetekben, amikor figyelembe vehető mértékben befolyásolja a beszámítási képességet, a pszichopátiát az elmebetegség körébe lehet vonni." Ugyanakkor ki kell emelni továbbá azt is, hogy ha a pszichopátia ilyennek ugyan nem tekinthető, de az adott esetben olyan^ jellegű, amely a cselekmény elkövetésekor a terheltnél tudatzavart idézett elő, a Btk. 21. §-ának (1), illetve (2) bekezdése alkalmazható. A pszichopátia talaján ugyanis kialakulhat pl. olyan kóros indulati reakció, amely a tudatot a bűncselekmény időpontjában olyan mértékben beszűkítheti, hogy ez — tudatzavar okából — a beszámíthatóságot kizárhatja vagy korlátozhatja, és így alapul szolgálhat a Btk. 21. §-a (1) vagy (2) bekezdésének alkalmazására. A Legfelsőbb Bíróság egyébként a pszichopátia tárgyában már adott iránymutatást, amikor a XXVIII. sz. elvi döntésében utalt arra, hogy „a személyiség fejlődésének zavara (pszichopátia) általában nem zárja ki a beszámítást akkor sem, ha iszákossággal szövődik. Ez áz állapot azonban esetleg a személyiség oly fokú degradáció jávai járhat, amely már megközelíti az elmebetegséget, és ilyen esetben a beszámítási képesség korlátozott lehet." Összefoglalva a pszichopátia a Btk. 21. §-a (1) vagy (2) bekezdésének alkalmazására általában és feltétlenül nem szolgálhat alapul, hanem csupán akkor, ha már elmebetegség jellegű, vagy hogyha — ettől függetlenül — olyan tudatzavart idéz elő, amely képtelenné teszi az elkövetőt cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésére, avagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, illetve mindebben korlátozza, önként értetődően az utóbbi esetben sem kell a Btk. 69. §-át szükségképpen alkalmazni. V. Abból, hogy a pszichopátia meghatározott bűncselekmény elkövetésénél kriminogén okként szerepelhet, még nem következik, hogy ezért azt szükségképpen a büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként kelljen értékelni. A büntetőjogi értékelésnek az a sematikus módja, amely a pszichopátiát általában enyhítő körülményként értékeli, nélkülözi a kellő elvi alapot, elmeorvostudományi vonatkozásban is helytelen. Egyben azt a veszélyt is rejti magában, hogy éppen a bűnelkövetők olyan kategóriájával szemben vezethet indokolatlanul enyhe büntetés kiszabására, ahol erre — a személyi társadalomra veszélyességük fokára tekintettel — valójában indok nincsen. A gyakorlatban egyébként is a pszichopátia ilyen értékelése sokszor csupán formális, valójában nem hat ki a büntetés mértékének meghatározására. A kriminológiailag és jogilag helyes szemlélet szerint a pszichopátiás állapot — amely az elkövető személyiségvizsgálata körében egyébként jelentős lehet — a büntetés kiszabásánál általában nem enyhítő körülmény. Közömbös, ha a terhelt rendellenes személyiségszerkezete és az elkövetett bűncselekmény között közvetlen kapcsolat nincsen. Súlyosító 62