Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

gyobb fokú eltorzulást mutat. Kriminológiai szempontból különösen jellemző rájuk az érzelmi szféra nagymérvű ingadozása, az ingerlékenység, az indulatkitörésekre való hajlam, az ösztönélet zavara, az akaratgyengeség stb. Büntetőjogi szempontból a pszichopátiának az a negatív vonása fontos, hogy a rendellenes személyiségszerkezetük folytán a pszichopaták társadalmi alkalmazkodási képessége az átlagosnál gyengébb, vagy éppen hiányos. A külső világ benyomásaira és ingereire eltérően reagálnak, életvezetésük egyenetlen s nemegyszer antiszociális. Ennek következménye, hogy a pszichopaták viszonylag gyakrabban ütköznek össze a társadalmi együttélés szabályaival, és szegik meg a büntetőjogilag szankcionált tilalmakat. A fentiekből kitűnik, hogy a pszichopátia mint rendellenes személyiségszerkezet önmagában nem tartozik az elmebetegségek közé. Előfordulhat azonban, hogy kialakulásában jelentős szerepe lehet a korábban lezajlott elme- vagy idegbetegségnek. III. A pszichopátiának a bűnözéssel való összefüggése kétségtelen. A bűnelkövetők viszonylag jelentős részénél megállapítható — kisebb vagy nagyobb fokban — a pszichopátia valamilyen formája. A társadalmi adaptáció hiánya vagy nehézsége már magában rejtheti a bűnelkövetés — legalábbis távoli — veszélyét. így pl. a pszichopatákra többé-kevésbé jellemző gátlástalanság, fegyelmezetlenség, agresszivitás, indulatkitörés különösen az élet és testi épség elleni bűncselekmények, hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság, becsületsértés elkövetésénél szerepelhet kriminogén okként, a szexuál-pszichopaták pedig a nemi erkölcs elleni bűncselekmények elkövetői közt szerepelnek stb. Magas az arányuk a visszaesők között is, hasonlóképpen az alkoholista bűnözők jelentős hányada pszichopata. A szocialista büntetőjog a személyiségvizsgálat jelentőségét mindjobban előtérbe helyezi. Elég utalni a Legfelsőbb Bíróság 4. és 6. számú irányelvére. Nyilvánvaló, hogy ebbe a körbe tartozik annak tisztázása és — rendszerint orvosszakértő közreműködésével való — felderítése, hogy a bűncselekmény elkövetőjének személyiségében fellelhetők-e a pszichopátia jellemző vonásai, és hogy ezek milyen fokú rendellenességre utalnak. A pszichopátia széles körben ható kriminogén tényező, amelyet azonban helyetelen lenne egyetlen és kizárólagos okként felfogni, hanem összefüggésbe kell hozni az adott esetben ható egyéb kriminogén tényezőkkel. A személyiségvizsgálat során mindenkor az adott esetben elkövetett konkrét bűncselekményre kell azt vonatkoztatni. IV. Mindenekelőtt azt a kérdést kell vizsgálni, hogy a pszichopátia megléte esetén sor kerülhet-e a Btk. 21. §-a (1) vagy (2) bekezdésének alkalmazására. A Btk. szövege a beszámíthatóság kizártsága, illetve korlátozottsága alapjául csupán az elmebetegséget, a gyengeelméjűséget és a tudatzavart ismeri. A törvényi szabályozásból következik, hogy a rendellenes személyiségszerkezet, a normálistól eltérő lelki alkat önmagában feltétlenül beszámítást kizáró vagy korlátozó körülményként nem értékelhető. Erre elsősorban akkor kerülhet sor, ha a pszichopátia talaján elmebetegség 61