Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

megyei kórház sebészeti osztályára szállították. Itt megállapították, hogy a sértett testének különböző részein szenvedett sérüléseket, észlelték továbbá a bal arcideg, a bal kar és a bal láb bénulását is, amelyek a sértett fejét ért rúgás következtében állottak elő. Koponyáján próbafúrásokat végeztek és megállapították, főleg a kérgi része körülirtán zúzódott, roncsolódott, s ennek következménye a sértett arcideg, kar és láb bénulása. A sértett bal oldali részének bénulása maradandó testi elváltozást jelent. Ennek további kimenetele előre nem látható. A sértett teljesen nem fog meggyógyulni, hanem számítani kell arra, hogy nála az agysérülés heges gyógyulása folytán epilepszia keletkezik. Az ügyben eljárt bíróságok a fiatalkorú terheltek bűnösségét azért nem állapították meg maradandó testi fogyatékosságot előidéző testi sértésben, mert a bekövetkezett súlyos eredmény nem a terheltek együttes bántalmazásának, hanem kifejezetten annak következménye, hogy a III. r. terhelt rúgta fejen a sértettet. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fiatalkorú terhelteket a bekövetkezett káros eredmény tekintetében még gondatlanság sem terheli. Ez az álláspont azonban téves. Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt arra kérte társait, hogy a sértett megverésében legyenek segítségére. A fk. II. r., a III. r. és a fk. IV. r. terheltek a kérés teljesítésére vállalkoztak, sőt annak végrehajtási módját is közösen szervezték meg. Ketten a ház előtt, ketten pedig a sértett lakása táján várakoztak. Az előzetes megállapodás alapján közösen, egymás jelenlétében — a tényállásban részletezett módon — bántalmazták a sértettet mindaddig, amíg az eszméletét vesztette. Amikor tehát a sértettel verekedni kezdtek, a terheltek már akarategységben cselekedtek. Valamennyien ököllel ütötték a sértett fejét, valamint a testének egyéb részét és a III. r. terhelten kívül a fk. I. r. terhelt is közepes erővel oldalba rúgta őt. Az sem vitás, hogy a sértett e bántalmazás következtében szenvedte el a részleges bénulást eredményező agysérülést. Ezek szerint tehát a terheltek együttesen elkövetett cselekményének keretén belül az egymást kiegészítő résztevékenységeiknek elszigetelt értékelése téves. A terheltek ugyanis cselekményüket akarategységben, egymás tevékenységéről tudva közösen követték el. Ezek szerint tehát az ekként társtettesi minőségben megvalósított cselekmény egységes értékelést igényel. A bántalmazás feltűnően durva módja pedig arra mutat, hogy ha a terheltek nem is kívántak a sértettnek a fentiekben már részletezett súlyos eredménnyel járó testi sértést okozni, de mindannyian feltétlenül számolhattak azzal, hogy a fejre mért ökölcsapások és a test más területeire irányzott rúgások súlyosabb, esetleg maradandó testi fogyatékosságot előidéző következményekkel járhatnak. Gondatlanságuk tehát ebben a vonatkozásban fennáll. Ilyen körülmények között pedig az akarategységben cselekvő terheltek a Btk. 18. §-ában foglaltakra figyelemmel a súlyosabb eredményért is felelnek, tekintet nélkül arra, hogy a maradandó testi fogyatékosságot előidéző agysérülést melyikük okozta. Következésképpen a fk. I. r., a fk. II. r. és a fk. IV- r. terheltek cselekménye a Btk. 13. §-ának (2) bekezdése szerinti társtettesként elkövetett, a Btk. 257. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő maradandó testi fogyatékosságot előidéző testi sértés tényállását valósítja meg. 46