Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

a tiltott határátlépés feljelentésének elmulasztásaként értékelt cselekményét ugyancsak tiltott határátlépésre irányuló előkészületnek minősítette. (Legf. Bír. B. törv. IV. 641/1970. sz.) (6674.) 5591. Ha a törvény az előkészületet büntetni rendeli, a bűntett elkövetésére való vállalkozás visszavonása csak abban az esetben biztosít büntetlenséget, ha a visszavonás az elkövetés elhárítása céljából történt. és ha a bűntett véghezvitele még nem kezdődött meg. Külföldre szökés előkészületétől való önkéntes elállás megállapításáénak szempontjai. A katonai bíróság az I. és a II. r. vádlottat külföldre szökés kísérlete miatt, a III. r. vádlottat pedig külföldre szökés feljelentésének elmulasztása miatt ítélte el. A vádlottak együtt vonultak be sorkatonai szolgálatuk teljesítést, e Alakulatuknál szorosabb baráti kapcsolat alakult ki közöttük. 1970 április közepén a II. r. vádlott közölte a III. r. vádlottal, hogy az I. r. vádlottal külföldre fognak szökni. Felszólította a III. r. vádlottat, hogy tartson velük. Nevezett egynapi gondolkodás után közölte, hogy ő is hajlandó külföldre szökni, s ezt követően már hármasban beszélték meg a végrehajtás módját. Április második felében azonban a III. r. vádlott közölte társaival, hogy meggondolta magát, nem kívánja anyját elhagyni, s ezért nem tart velük. Vádlott-társai előbb megpróbálták rábeszélni, azonban látva, hogy kitart szándéka mellett, csak azt kérték, ne értesítse szándékukról elöljáróikat. Erre a III. r. vádlott ígéretet is tett. Ezután néhány nappal az I. és a II. r. vádlott az alakulatát engedély nélkül elhagyta abból a célból, hogy külföldre szökjenek. A határ közelében a vádlottakat elfogták. A helyesen rögzített tényállás szerint a III. r. vádlott társainak felhívására vállalkozott a külföldre szökés velük közösen történő elkövetésére, s az azt követően folytatott megbeszéléseik során éppen az c indítványa alapján állapodtak meg a véghezvitel részleteiben. Eziel pedig a III. r. vádlott — a Btk. 11. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel — a külföldre szökésnek a 313. § (3) bekezdése szerint büntetendő elkészületét valósította meg. Igaz ugyan, hogy ő maga a cselekmény véghezvitelétől később önkéntesen elállt és vállalkozását is visszavonta, azonban ez önmagában még nem tette cselekményét büntetlenné. A Btk. 11. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint ugyanis csak az nem büntethető előkészület miatt, akinek önkéntes elállása folytán a bűntett véghezvitelének megkezdése elmaradt, illetve aki az elkövetés elhárítása céljából vonta vissza vállalkozását. Ez utóbbi esetben is feltétele azonban a büntetlenségnek, hogy a bűntett véghezvitele valamely okból ne kezdődjék meg. Az ügyben elbírált esetben viszont — miután a III. r. vádlott még arra is ígéretet tett, hogy társainak szándékát elöljáróinak nem jelenti — az állapítható meg, hogy a III. r. vádlott nem az elkövetés elhárítása céljából vonta vissza vállalkozását. Tudatában volt így, hogy vádlott-társai a tervbe vett cselekményt továbbra is végre kívánják hajtani. Miután pedig az I. és II. r. vádlott a külföldre szökést ténylegesen meg is kezdte, a büntetlenség alapvető 37