Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)
megfenyegette a sértettet, hogy „felgyújtalak, elégetlek, az anyád szentségét". Eközben a polcról levett benzinesüvegből mintegy 4—5 dl benzint a sértett nyakára és a vállára öntött, s azt öngyújtóval meggyújtotta. A benzin lángolni kezdett, a sértett kiszaladt a helyiségből, segítségért kiáltozott. A vádlott a sértett után szaladt, a konyha ajtajában megállította, és hogy a lángot eloltsa, egy kabátot terített az asszony felső testrészére. Oltás közben maga is mind a két keze fején és alsó karján égési sebeket szenvedett. Ezután a vádlott és a sértett a kórházba ment. Ütközben megbeszélték, hogy a sérülés valódi okát a sértett nem fedi fel. A sértett a nyak bal oldalán, a jobb fülkagyló mögött, a hát jobb oldalán, mindkét válltájékon és a mellkason a test felszínének 10%-át meghaladó területen I. fokú, de jobbára II. és III. fokú égési sebeket szenvedett. Sérülése életveszélyes volt és 5—6 hét alatt gyógyult. A vádlott és a sértett ezt követően is együtt éltek 1969 márciusáig, amikor is a sértett bejelentése alapján megindult a büntetőeljárás. A vádlott a cselekmény elkövetésekor az enyhe és közepes fok határán levő alkoholos állapotban volt, pszichopatiás alkati adottsága hajlamosította őt a cselekmény elkövetésére. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárás során megállapította, hogy az irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségére vont következtetés és annak megállapítása is törvényes, hogy kísérleti szakban maradt cselekményét eshetőleges ölési szándékkal követte el. Az adott esetben azonban helye van a Btk. 10. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának. A Btk. 10. §-ának (3) bekezdése szerint nem büntethető kísérlet miatt, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárította. A tényállásból kitűnően a vádlott a sértettet a meggyújtását követően nyomban, amikor őt még a konyhában utolérte, zakójával leterítette, ezzel a lángokat eloltotta, és a további égést megakadályozta. Eközben ő maga is égési sebeket szenvedett. A sértett a lángok gyors eloltása ellenére a test felszínének 10%-át meghaladó területen zömében II. és III. fokú égési sérüléseket szenvedett. Az orvossszakértői megállapítás szerint az ezt meghaladó terjedelmű, mélységű égési sérülésnél már elszenesedés, a szövetek teljes elhalása következik be. Ez adatok alapján arra kell következtetni, hogy a vádlott említett ténykedésének elmaradása esetén — ha a lángoló sértett az udvarra szalad és a szabad levegővel érintkezve az égés fokozódik, illetve a szintetikus anyagból levő fehérneműje vagy a haja is lángot kap —: a sértett halálához vezető égési sérülést szenvedett volna. A vádlott azonban azzal, hogy a lángokat eloltotta, megtette mindazt, ami a számára lehetséges volt, hogy a cselekménye által bekövetkezhető eredményt, a sértett elégését elháríthassa. Az a szándéka, hogy a súlyos eredményt elhárítsa, nem külső hatásra, hanem belső indítékból keletkezett — közömbös, hogy milyen természetű indítékból —, és magatartása egészében, az orvoshoz kísérést is figyelembe véve önkéntes és céltudatos cselekmény volt. A vádlott tehát a Btk. 10. §-a (3) bekezdésének rendelkezése alapján az emberölés bűntettének kísérlete miatt nem büntethető; azt a sérel30