Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

met azonban, amit okozott, mint befejezett bűntettet kell a terhére értékelni. A vádlott a feleségének 5—6 hét alatt gyógyuló, a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének második fordulatában meghatározott súlyos testi sértést okozott. Minthogy az égési sérülések igen nagy fájdalommal és szenvedéssel járnak, és élő ember meggyújtása rendkívül brutalitásra utal, azt kellett megállapítani, hogy a vádlott a cselekményét a Btk. 257. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő különös kegyetlenséggel követte el. A sértett fején, nyakán, felső testén és más helyen maradandó hegedések keletkeztek, amelyek a feltűnő eltorzulás révén a Btk. 257. §-ának (3) bekezdésének b) pontja szerinti maradandó testi fogyatékosság fogalma alá vonhatók. A vádlott cselekménye erre tekintettel is súlyosabban minősül. A Legfelsőbb Bíróság a cselekmény minősítését a kifejtettek alapján megváltoztatta. A minősítés megváltoztatása folytán szükségessé vált új büntetés kiszabása körében súlyosító körülményként értékelte a többszörös minősítést, hogy a vádlott a cselekményt a felesége, két gyermekének anyja sérelmére követte el, továbbá alkoholista életmódját és az élet elleni bűntettek viszonylagos gyakoriságát. Enyhítő körülményként vette figyelembe a büntetlen előéletét, pszichopata személyiségét, amelynek talaján a feleség kifogásolható életvezetése folytán is — bár a beszámíthatóság határain belül — tudatszűküléssel járó indulatok keletkeztek. Ugyancsak e körben kellett figyelembe venni, hogy a sértett a vádlottal a házas együttélést folytatni kívánja, és hogy 2 gyermeküket a vádlottal kívánja felnevelni. E bűnösségi körülmények egybevetésével a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a büntetési célok eléréséhez a törvényi büntetési tétel középarányos mértékét valamivel meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása szükséges, és ezért a vádlottat 3 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. (Legf. Bír. Bf. I. 935/1969. sz.) (6397.) 5586. Emberölés kísérleténél az eredmény önkéntes elhárításának a megállapítása. Az első fokú bíróság K. Ferencné vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 2 évi szabadságvesztésre és a közügyektől ugyanilyen tartamú eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott javára enyhébb minősítés végett és a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezési óvást, A vádlott az első fokú ítéletet tudomásul vette, a védő ugyancsak a téves minősítés miatt és enyhítésért fellebbezett. A tényállás szerint a vádlott 1960. április 23-án kötött házasságot. A házasságból 1961. október 1-én egy gyermek született. A házastársak a vádlott anyjának egyszobás lakásában laktak, s évekig zavartalanul éltek. 1965-ben azonban a családi életben fordulat állt be. K. Ferenc — a vádlott férje — italozni kezdett, kimaradozott, és nőügyekbe keveredett. Emiatt gyakoriak voltak a nézeteltérések, és utóbb a házassági életközösség fenntartása lehetetlenné vált. A vádlott idegileg teljesen ki31