Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

keretek között kell megállapítani az elkövető büntetését. Nem zárja ki azonban ez a rendelkezés azt, amint erre a miniszteri indokolás kifejezetten is utal, hogy a kísérleti szakban maradt cselekmények általában enyhébb megítélés alá esnek, mint a befejezett bűntett. Ebből pedig folyik, hogy általában enyhítő körülményként kell értékelni, ha a cselekmény kísérleti szakban maradt. Azt a további tényt, hogy a kísérlet befejezett-e vagy távol maradt a befejezéstől, a kísérlet ilyen megítélésén belül kell továbbmenően értékelni mint súlyosító vagy enyhítő körülményt. Nem tévedett tehát az első fokú bíróság akkor, amikor az adott esetben a vádlott javára enyhítőként értékelte, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, és ezen belül értékelte még további enyhítőként azt is, hogy a kísérlet távol állott a befejezéstől. Egyetért viszont a Legfelsőbb Bíróság azzal az állásponttal, hogy az élet elleni bűncselekményeknél általában nem tekinthető enyhítő körülménynek az írni-olvasni nem tudó vádlott primitív személyisége, mert a legalacsonyabb műveltségi fokon álló személy is tudja, hogy más ember életét nem szabad veszélyeztetni. Helyes az ügyészi álláspont is, hogy az első fokú bíróság által egyébként helyesen felhívott súlyosító körülményeken túl súlyosítóként jelentkezik az is, hogy a vádlott az élettársa, gyermekeinek az anyja ellen követte el a cselekményét, illetőleg kísérelte meg a bűntettet. A Legfelsőbb Bíróság annak ellenére, hogy a vádlott nem ismerte el a bűncselekmény elkövetését, további enyhítőként értékelte, hogy a cselekmény elkövetése után önmagát feljelentette, ami a cselekmény megbánására mutat. A bűnösségi körülmények ilyen értékelése mellett a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az első fokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés megfelel a büntetési céloknak, ezért az enyhítés végett bejelentett fellebbezéseket elutasította. (Legf. Bír. Bf. I. 143/1972. sz.) (7211.) 10. § (2) bek. 5582. Lopás alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletét kell megállapítani, ha az elkövetők a páncélszekrény kinyitását arra eleve meg nem felelő eszközökkel kísérelték meg. A megyei bíróság a vádlottakat — egyéb bűncselekményeik mellett — különösen nagy kárt okozó lopás kísérlete miatt is elítélte. E bűncselekmény megállapításának alapjául szolgáló tényállás a következő : A vádlottak elhatározták, hogy az „Űj Élet" tsz páncélszekrényét kifeszítik, és az ott talált pénzt elveszik. A vádlottak tudták, hogy a tsz földjáradékot fizet és hogy a páncélszekrényben több százezer forint pénz van. Egy baltát és egy 100-as szeget vettek magukhoz. Éjfél után az I. r. vádlott a tsz irodaházának ablakát a baltával bezúzta, az ablakon át mindketten bemásztak az irodaházba, majd az üveges ajtók bezúzása után bementek a pénztárszobába. A vádlottak ezután a baltával, a szöggel és zsebkéssel megkísérelték a páncélszekrény felfeszítését, illetve kinyitását, de próbálkozásuk nem vezetett eredményre. A páncélszekrényben 413 658 Ft volt. 2-5