Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

1970 májusában a vádlott tudomására jutott, hogy felesége terhes. A sértett terhességét meg akarta szakíttatni, a vádlott viszont azon volt, hogy a gyermeket tartsa meg. Emiatt közöttük gyakran volt veszekedés. Május 26-án ugyancsak a fenti okok miatt történt veszekedés alkalmával a sértett kijelentette, hogy a vádlottat elhagyja, és a bútorokat is magával viszi. Május 27-én reggel a sértett gyermekével a testvéréhez utazott. A közös lakás elhagyásakor a szomszédokkal azt is közölte, hogy a terhességét is megszakíttatja. Este. amikor a munkából a vádlott hazatért, értesült a fentiekről. A vádlott miután megtudta, hogy felesége elhagyta, indulatba jött, és ennek hatására az italboltba ment és ott leittasodott. Az italboltból a késő esti órákban tért vissza a lakására, és ekkor elhatározta, hogy a sértettet villanyárammal megöli. Az elhatározást követően a lakásban levő bútorok egy részét összetörte, majd egy 3 méter villanyvezetéket a bejárati ajtó ütköző nyelvére erősített, míg a vezeték másik végét a konnektornak abba a részébe dugta, ahol a fázis volt. A vádlott ugyanis korábban fáziskeresővel megállapította, hogy melyik a direkt vezeték. A vádlott így az ajtó zárszerkezetét és a kilencset is 220 volt áram alá helyezte, majd a lakásból távozott, és oda csak másnap reggel tért vissza. Az ajtó kinyitásakor a vádlott egy száraz kartondobozra állt, nehogy áramütést kapjon. Rövid otthon tartózkodás után a lakást újra elhagyta, de előbb újból áram alá helyezte a zárszerkezetet. A lakásba csak az esti órákban tért vissza. A vádlott fenti magatartásáról a szomszédok tudomást szereztek, s értesítették a tanácsot és a rendőrséget. Május 28-án a sértett autóbusszal kisgyermekével együtt haza utazott. Útközben találkozott a tanácselnökkel, aki közölte a sértettel, hogy őt a vádlott milyen körülmények között várja, és felhívta a figyelmét, hogy ne menjen a lakásra, vagy ha haza is megy, a kilincset ne fogja meg. A sértett a figyelmeztetés eredményeként nem ment a közös lakásra, hanem gyermekével együtt visszautazott testvéréhez. A tárgyaláson kihallgatott villamossági szakértő, valamint az orvosszakértő egységesen azt a szakvéleményt terjesztették elő, hogy a vádlott által az ajtó zárszerkezetébe vezetett 220 voltos áram, amennyiben a sértett a zárszerkezettel érintkezésbe kerül, alkalmas lehetett volna életének áramütés által történő kioltására, minthogy a 60—80 mA erősségű áram emberi testen való áthaladása már halálos. Figyelemmel arra, hogy a vádbeli esetkor esős idő volt, a sértett pedig 1,5—2 mm vastagtalpú fémbetétes cipőt viselt, így a kilincs megfogása alkalmával 115 mA erősségű áram haladt volna át testén, mely feltétlenül az élet kioltását eredményezte volna. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta azt az álláspontot, hogy a vádlott cselekménye csak emberölés előkészületeként értékelhető, mert az még nem jutott el a kísérleti szakig. A Btk. 11. §-ának (1) bekezdése szerint előkészület miatt az büntetendő — ha azt a törvény külön rendeli —, aki a bűntett elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, a szükséges eszközöket vagy kellékeket megszerzi, illetőleg a bűntett véghezvitelére alkalmassá teszi, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik vagy a közös elkövetésben megállapodik. 21