Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

bocsátott terheltet a feltételes szabadság ideje alatt elkövetett bűncse­lekményért újból szabadságvesztésre ítélik, a két büntetés csak akkor foglalható összbüntetésbe, ha a terhelt az újabb büntetés tekintetében is ki van zárva a feltételes szabadságra bocsátásból. (2/1973.) Részlete­sen: Btk. 72. §-nál. A büntető törvény területi és személyi hatálya 4. § 5561. Ha a magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselek­mény miatt hivatalból indult eljárást a magyar hatóságok folytatják le és a magyar törvények szerint a büntetőeljárásnak csak magánindít­ványra van helye, az eljáró hatóságnak a jogosult részére módot kell adnia ahhoz, hogy magánindítványát előterjeszthesse. A járási ügyészség a terheltek ellen társtettesként elkövetett erősza­kos nemi közösülés bűntettének kísérlete miatt vádiratot nyújtott be. A vádirati tényállás szerint a terheltek az NDK-ban voltak gyakor­lati munkán, és ott G. városban munkásszálláson laktak. Szórakozás céljából feljárt a szállóba többek között a sértett is, aki az NDK állam­polgára. A terheltek ismerték a sértettet. P. T. 100 márkát ígért az I. r. terheltnek arra az esetre, ha sértettel közösül. Amikor ezt követően — 1971. január 29-én — a sértett megjelent a szállóban, az I. r. terhelt alkalmasnak találta az időt a közösülésre, a „fogadás" teljesítésére. Ezért a két terhelt felment abba a szobába, amelyben a sértett tartóz­kodott, az I. r. terhelt felhívta a sértettet, hogy vetkőzzék le, mert kö­zösülni akar vele. Amikor a sértett ezt megtagadta, a II. r. terhelt le­fogta a sértett kezét, az I. r. terhelt pedig teljesen levetkőztette. A sér­tett segítségért kiabált; az I. r. terhelt a melleit fogdosta, majd elővette hímvesszőjét, de közösülésre nem került sor, mert a helyszínre érkezők betörték a bezárt ajtót, mire a terheltek elhagyták a szobát. A járásbíróság büntethetőséget kizáró okból megszüntette az eljárást a terheltekkel szemben. A végzés indokolása szerint az NDK hatóságai a magyar hatóságok­hoz tették át az iratokat a bűnügy elbírálása végett. A Btk. 4. §-a sze­rint a magyar törvényt kell alkalmazni akkor is, ha a magyar állam­polgár külföldön követ el olyan cselekményt, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény. Ez vonatkozik a büntetőeljárás megindításának feltételeire, az adott esetben tehát a magánindítványnak a Btk. 29. §-ában megállapított 30 napon belüli előterjesztésére is. Minthogy pe­dig a nyomozati iratokból megállapítható, hogy a sértett a magánindít­ványát 1971. március 22-én, tehát elkésetten terjesztette elő, az eljá­rást a járásbíróság a Be. 184. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel, a Be. 176. §-a (2) bekezdésének c) pontja és a 179. § (1) bekezdése b) pont­jának első tétele [Be. 167. § (1) bek. c) pont, 170. § (1) bek. c) pont] alapján megszüntette. A megyei bíróság az első fokú végzés ellen bejelentett fellebbezést elutasította. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom