Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

él. Ez volt a helyzet a másodfokú határozat meghozatalának időpontjában is. A 7/1962. (VI. 28.) IM sz. rendelet 1. §-ának (4) bekezdése szerint azzal a terhelttel szemben, aki az ítélethozatal időpontjában nem áll munkaviszonyban, illetve szövetkezeti tagsági viszonyban, javító-nevelő munka kiszabásának csak akkor van helye, ha a rendelet 2. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő vállalat kijelölhető. Erre azonban az adott ügyben nincs lehetőség. Javító-nevelő munkára kötelezés esetén a bíróságot fokozott felderítési kötelezettség terheli abban a vonatkozásban, hogy fennállanak-e a javító-nevelő munka kiszabásának törvényi feltételei. Amennyiben a javító-nevelő munka végrehajtásának akadálya már az ítélethozatalkor fennállott, s erről a bíróság nem győződött meg, a javító-nevelő munka kiszabása törvénysértő. Az adott esetben a másodfokú bíróság a már említett különleges felderítési kötelezettségének nem tett eleget. Abból a körülményből, hogy a terhelt időközben elköltözött K.-ról, amelynek területén a szóban forgó tsz van, arra kellett volna következtetnie, hogy a terhelt szövetkezeti tagsági viszonya, illetve munkaviszonya ott megszűnt. E körülményből a másodfokú bíróság előtt nyilvánvaló lehetett, hogy a javítónevelő munka kiszabásának törvényi előfeltétele nincs meg. Végül rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adott esetben más munkahely kijelölésének nincs helye, mert ennek a 7/1962. (VI. 28.) IM sz. r. 3. §-ában írt feltételei nem állnak fenn. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság végzése törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította. (Legf. Bír. B. törv. II. 561/1971. sz.) (6922.) 5728. Több javító-nevelő munka összbüntetésbe foglalása esetén a munkabérből levonás mértékének megállapításánál irányadó szempontok. — Az összbüntetési ítéletben az addig letöltött javító-nevelő munka beszámítás kérdésében, valamint a bércsökkentés kezdő napja tekintetében nem kell rendelkezni. 1. A t.-i járásbíróság az 1970. november 16-án kelt ítéletével a terheltet ittas állapotban való járművezetés miatt 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte 15%-os bércsökkentéssel. 2. Ugyanaz a járásbíróság az 1971. május 31-én kelt ítéletével a terheltet lopás miatt 1 évi javító-nevelő munkára ítélte 20%-os bércsökkentéssel. 3. A t.-i járásbíróság 1971. július 12-én jogerőre emelkedett ítéletével a fenti jogerős ítéleteknek a büntetés kiszabására vonatkozó részét hatályon kívül helyezte és a terheltet összbüntetésül 1 évi és 6 hónapi javító-nevelő munkára ítélte 20%-os munkabércsökkentés mellett. A terhelt által addig letöltött javító-nevelő munkát a munkabércsökkentés mértékére tekintet nélkül teljes időtartamban beszámította az összbüntetésbe s úgy rendelkezett, hogy a munkabércsökkentés mértékét az összbüntetési ítélet jogerőre emelkedésétől kezdődően kell 20%-ra felemelni. 145