Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

A 3. alatti összbüntetési ítéletnek a munkabércsökkentés mértékére vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos. Több azonos nemű büntetés összbüntetésbe foglalásának alapvető szabályát a Btk. 73. §-a tartalmazza. Ez vonatkozik több javító-nevelő munka összbüntetésbe foglalására is, amellyel kapcsolatban a Btk. 75. §-ának (4) bekezdése azt a további részletszabályozást tartalmazza, hogy ilyen esetben — ha a munkabérből való levonás mértéke az egyes ítéletekben különböző — a csökkentés mértékét úgy kell meghatározni, hogy az nem lehet kisebb az egyes ítéletekben meghatározott legkisebb és nem lehet nagyobb az azokban szereplő legnagyobb mértéknél. Ebből következik, hogy ilyen esetekben a levonás mértékét a találkozó ítéletekben megállapított legalacsonyabb és legmagasabb mérték határai között kell meghatározni. Ez helyesen úgy értelmezendő, hogy adott esetben — a Btk. 75. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően — nem kizárt, hogy az összbüntetési ítélet a levonás mértékét az alapítéletekben megállapított legalacsonyabb, illetve legmagasabb mértékkel azonos százalékban határozza meg. A levonás mértékének ilyen esetben való megállapításánál az öszszes körülményeket figyelembe kell venni. Így a több ítéletben kiszabott javító-nevelő munkák tartalmát, a levonásnak azokhoz kapcsolódó mértékét, az egymástól eltérő levonások mértéke között mutatkozó különbséget is. Mindezeket, valamint a javító-nevelő munkák együttes tartamából történt elengedés mértékét értékelve a levonás új mértékét akként kell meghatározni, hogy az összbüntetés végrehajtása összhatásában ne érje el azt a joghátrányt, amit az egyes ítéletek külön-külön történő végrehajtása jelentene a terhelt számára. Ebből a szempontból tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy milyen mérvű anyagi hátrány érné a terheltet az egyes ítéletek külön-külön történő végrehajtása, illetve milyen mérvű anyagi hátrány fogja érni az összbüntetésbe foglalás következtében. Mindezeket szem előtt tartva a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a t.-i járásbíróság összbüntetési ítéletének az a rendelkezése, amely a munkabérből levonás mértékét 20%-ban határozta meg, törvénysértő, mert az összbüntetés céljával össze nem egyeztethető túlzott hátrányt jelent a terheltre nézve. Ezért ezt a rendelkezést a Be. 282. §-ának (4) bekezdése [290. § (3) bek.] alapján hatályon kívül helyezte és a munkabércsökkentés mértékét 18°/0-ban állapította meg. Figyelemmel ugyanis a 8 hónapi javítónevelő munkával kapcsolatos 15%-os, valamint az 1 évi javító-nevelő munkával kapcsolatos 20%-os bércsökkentés mérvére, nemkülönben a javító-nevelő munkák együttes tartamának 2 hónappal történő mérséklésére: a bércsökkentés említett mérve áll összhangban a fentebb kifejtett szempontokkal és felel meg az összbüntetésbe foglalás céljának. Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy törtvényt sértett a járásbíróság azzal is, hogy a beszámítás kérdésében, valamint az összbüntetési ítéletben megállapított bércsökkentés kezdő időpontja tekintetében is rendelkezett. Az ezek tárgyában való intézkedés ugyanis — mint a büntetés végrehajtása körébe tartozó feladat — a büntetésvégrehajtási intézet parancsnokának, illetve az IM Büntetésvégrehajtási Országos Parancsnokságnak hatáskörébe tartozik. 146