Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

rányokat az összbüntetést kiszabó ítéletet hozó bíróság a Btk. 73. §-ának (2) bekezdésében írt keretek között, méltányosságból esetleg figyelembe veheti. Az összbüntetést kiszabó bíróság az alapítéletet hozó bíróságnak a Btk. 39. §-ával kapcsolatos döntését érdemben nem bírálhatja felül. Az összbüntetésbe foglalás során a bíróságnak a különböző elítélésekből folyó és a Btk. 39. §-ának az alkalmazására is kiható jogkövetkezményeket kell levonnia. Ehhez képest a jogerős ítéleteknek a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül kell helyeznie és a megfelelő rendelkezést meghoznia. Egyébként azonban az alapítéleteket hozó bíróság megállapításaihoz kötve van. ad 6. A Be. 220. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint az ítélet rendelkező részének tartalmaznia kell a feltételes szabadság megszüntetéséről szóló rendelkezést. Nem tehető vizsgálat tárgyává ebből a szempontból, hogy a szándékos és gondatlan bűncselekmény súlya egymáshoz miként viszonylik. Ugyanez az elv érvényesül a halmazati büntetés tekintetében is, amelyre nézve a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás szempontjából szigorúbb rendelkezést alkalmazza. Itt sem mérlegelheti a feltételes szabadságra bocsátás szempontjából a bíróság azt, hogy a gondatlan bűncselekmény jelentőségében meghaladja-e vagy sem a szándékos bűncselekményt. Nyilvánvaló, hogy abban az esetben, ha szándékos bűncselekmény miatt a törvény a szabadságvesztés kiszabását nem teszi lehetővé, ez alapon a bűnhalmazatban gondatlan bűncselekmény miatt is elítélt feltételes szabadságra bocsátható büntetése legalább kétharmad részének kiállása után. ad 7. A Be. 359. §-ának második mondata értelmében a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének b) pontján alapuló rendelkezés nem pótolható, illetőleg nem vizsgálható felül. A BK 397. (BJD 216.) sz. állásfoglalás a jelen kollégiumi állásfoglalás meghozatalával — amely egyébként a fiatalkorúakra nem vonatkozik — tárgytalanná vált. 5710. BK 490. sz. (BK 511. 1973. évi 8. sz.) A Btk. 38., 38/A—E. §-ainak alkalmazásánál a mentesítés hatásának, az összbüntetésnek, az ún. quasi halmazat esetének, a konok bűnöző fogalmának ugyanazt az értelmet kell tulajdonítani, mint a Btk. 39. §-ának alkalmazási körében. Részletesen: Btk. 38. §-nál. 5711. Életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélés esetében nem érvényesülnek a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének a)—c) pontjaiban meghatározott feltételes szabadságra bocsátást kizáró okok. Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést az 1971. évi 28. számú tvr. azért vezette be, mert azokban az esetekben, amikor a büntetési célokra figyelemmel indokoltnak látszik az elkövető végleges kirekesztése a társadalomból, de nem teljesen kizárt az átnevelés lehetősége sem, egyedül ez a büntetés nyújt kielégítő megoldást. Ha az átnevelhetőséghez fűzött remények valóra válnak, az elítélt a feltételes szabadságra bocsátással visszanyerheti szabadságát. A Btk. 39. §-ának (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a határozott 131