Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

ideig tartó szabadságvesztésre ítélt mely esetekben bocsátható, — a (2) bekezdése pedig arról, hogy mely esetekben nem bocsátható feltételes szabadságra. A feltételes szabadságra bocsátást kizáró okok tehát csak a határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítéltekre vonatkoznak. A Btk. 39. §-ának (3) bekezdése értelmében az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből legalább tizenöt évet, halmazati büntetés esetében legalább húsz évet kitöltött és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. A törvény az életfogytig tartó — tehát határozatlan időtartamú — szabadságvesztésre ítélteknél kizáró okot nem állapít meg és arra sem utal, hogy az ilyen elítéltek a határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítéltekkel kapcsolatos kizáró ok fennállása esetén nem bocsáthatók feltételes szabadságra. Az álláspont helyességére utal a Btk. 72. §-a (4) bekezdésének az a rendelkezése is, hogy ha az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt a büntetés végrehajtása alatt újabb bűncselekményt követ el és ezért nem ítélik halálra, fegyelmi büntetést kell alkalmazni. Ezen felül a bíróság a feltételes szabadságra bocsátásnak a törvényben meghatározott legkorábbi időpontját legfeljebb öt évvel elhalaszthatja. Viszont a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének c) pontja akként rendelkezik, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra, akit szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt elkövetett bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre. Az álláspont helyességére lehet következtetni — végül — a feltételes szabadságra bocsátás kizárására vonatkozó rendelkezésnek törvényi elhelyezéséből is. A feltételes szabadságra bocsátás eseteit ugyanis a feltételes szabadságra bocsátást kizáró okok felsorolása követi és csak ezután következik az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek feltételes szabadságra bocsátására vonatkozó rendelkezés. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélés esetében tehát nem érvényesülnek a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének a)—c) pontjaiban meghatározott kizáró okok. (A Büntető és Katonai Kollégium tanácselnöki értekezletének 1/1973. sz. állásfoglalása. BH 1974. évi 1. sz.) 5712. Három, illetve hat hónapot meg nem haladó szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása esetén az összbüntetést kiszabó bíróságnak kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy az elítélt a feltételes szabadságra bocsátást illetően melyik törvényes rendelkezés alá esik. (Legf. Bír. B. törv. III. 956/1969. sz.) (6336.) 5713. A közkegyelemről szóló 1970. évi 7. sz. tvr.-nek a végrehajtási kegyelemre vonatkozó rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha az elítélt a tvr. megjelenésekor feltételes szabadságon volt. Az első fokú bíróság az 1970. augusztus 18-án kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki minősített lopásban és hatóság félrevezetésében, s ezért 2 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. Egyben a korábbi ügyében alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette. 132