Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

A korábbi megszorító értelmezés változatlan fenntartása nem indokolt. b) A tvr. a társadalmi együttélés szabályaival való konok szembehelyezkedés megállapításánál első helyen utal az elkövető életmódjára. A feltételes szabadságra bocsátásból kizárás említett esetét rendszerint megalapozhatja az elzüllöttségre valló életmód tartós folytatása, a társadalmi együttélés szabályait semmibevevő magatartás tanúsításához való konok ragaszkodás. Ha a bűncselekmények folytatólagos elkövetése a társadalmi együttélés szabályaival konok szembehelyezkedéssel még nem is azonosítható, ugyanez már nem kizárt annál, aki üzletszerűen követ el bűncselekményeket, aki olyan életvitelt folytat, amelyet a hasonló jellegű bűntettek elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekvés jellemez. Az említett kizáró ok megállapítására különösen azokkal szemben kerülhet sor, akik — a fent jellemzett életvitel keretében — sorozatos bűncselekményeket követnek el anélkül, hogy lelepleznék és elítélnék őket. E kizáró ok olyan elkövetővel szemben is megállapítható, aki a feltételes szabadságra bocsátásból egyéb okból is kizárt. Tekintettel az említett kizáró ok jogkövetkezményeire, nincsen indok arra, hogy a Btk. 39. §-a (2) bekezdésében foglalt egyéb kizáró ok mellett ez is megállapítható ne legyen. ad 4. a) Halmazati büntetés kiszabását a Btk. 39. §-a alkalmazása szempontjából egyszeri elítélésnek kell tekinteni. Hasonlóképpen az összbüntetésbe foglalás vonatkozásában a Btk. 73. §-ának (3) bekezdése szerinti „quasi" halmazati büntetés ugyancsak a Btk. 39. §-a körében egyszeri elítélésnek tekintendő. Ehhez képest a Btk. 39. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt kizáró ok sem létesül, ha az elkövetőt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt olyan bűncselekmény miatt ítélik szabadságvesztésre, amelyet a korábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követett el. b) A Btk. 73. §-ának (1) bekezdéséből, valamint a 75. § (1) és (3) bekezdéséből folyik, hogy szabadságvesztés és javító-nevelő munka összbüntetésbe foglalása esetén az átváltoztatás folytán a javító-nevelő munka helyébe lépő szabadságvesztés a Btk. 39. §-ának egységes alkalmazása szempontjából úgy tekintendő, mintha eredetileg is szabadságvesztésként szabták volna ki. Minthogy azonban a Btk. 75. §-ának (3) bekezdése értelmében ez az elítélés kizárólag az összbüntetésbe foglalás szempontjából tekintendő úgy, mintha eredetileg is szabadságvesztésként szabták volna ki: ugyanez a Btk. 39. §-ának (2) bekezdése szempontjából már nem érvényesülhet. A javító-nevelő munka ugyanis e jellegét átváltoztatása esetén sem veszti el. ad 5. Több szabadságvesztést kiszabó ítéletnek — a Btk. 73. §-ának (3) bekezdésén kívül — összbüntetésbe foglalása a többszöri elítéltség tényét nem érinti. Ha a bíróság a Btk. 39. §-ának különböző rendelkezései alá eső büntetéseket foglal összbüntetésbe, az összbüntetés egészére nézve zárja ki az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátásból. Az ebből eredő hát130