Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

állapított szabadságvesztés egész tartamára azok közül a legszigorúbb fokozatot rendeli alkalmazni. Az utóbbi kérdésben a Btk. 38. §-ának (1) bekezdésében foglalt sorrend az irányadó. A Btk. 73. §-ának (3) bekezdésében foglalt esetben (quasi halmazat) a szabadságvesztés fokozatát úgy kell meghatározni, mintha valamenynyi bűncselekményt egy eljárásban bírálták volna el és azokra halmazati büntetést szabtak volna ki. Ha az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés a három évet meghaladja, ennek szigorított börtönben való végrehajtását csak akkor lehet elrendelni [Btk. 38/B. § b) pont], ha a Btk. 73. §-ának (3) bekezdésében foglalt quasi halmazat esete áll fenn, vagy ha az alapítéletek valamelyikében a bíróság ilyen végrehajtási fokozatot jelölt ki. Amikor a Btk. 38/B. §-ának b) pontja szándékos bűntettre utal, kizárja azt is, hogy a három évet meghaladó tartamú szabadságvesztés szigorított börtönben legyen végrehajtható olyan esetben, amikor ezt a tartamot az összbüntetés a gondatlan cselekmény vagy a szándékos vétség miatt alkalmazott szabadságvesztés mértéke folytán haladná meg. Az összbüntetés három évet meghaladó tartama egymagában ilyen esetben nem eredményezheti annak szigorított börtönben történő végrehajtását. A szabadságvesztésnek és a javító-nevelő munkának összbüntetésbe foglalása esetén a kifejtettek nem alkalmazhatók. A Btk. 75. §-ának (3) bekezdése szerint a javító-nevelő munka helyébe lépő szabadságvesztést az összbüntetésbe foglalás szempontjából úgy kell tekinteni, mintha eredetileg is szabadságvesztést szabtak volna ki. Ebből viszont következik, hogy egyéb vonatkozásban a javító-nevelő munka szabadságvesztésnek nem tekinthető. Ehhez képest a szabadságvesztés és a javító-nevelő munka összbüntetésbe foglalása esetén a szabadságvesztés fokozatának megállapítása szempontjából a szabadságvesztésre átváltoztatott javító-nevelő munkát figyelmen kívül kell hagyni. Ha tehát a bíróság szándékos bűntett miatt kiszabott és három évet meg nem haladó tartamú, vagyis börtönben végrehajtandó szabadságvesztést [Btk. 38/C. § a) pont] javító-nevelő munkával foglal összbüntetésbe és ennek folytán az összbüntetés tartama a három évet meghaladja: az összbüntetésnek szigorított börtönben való végrehajtását ez okból nem lehet elrendelni. Nincs jelentősége az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés tartamának, ha valamennyi büntetést gondatlan bűncselekmény vagy szándékos vétség miatt szabták ki. Ilyen esetben is szükséges azonban, hogy a bíróság az összbüntetést megállapító ítéletben a végrehajtás fokozatáról rendelkezzék (Btk. 38/D. §). A Btk. 38/E. §-ának alkalmazásával ugyanis lehetséges, hogy az egyik alapítélet a szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. IV. A szabadságvesztésre elítéltnek feltételes szabadságra bocsátása (Btk. 39. §) és a szabadságvesztés végrehajtásának fokozatai (Btk. 38., 38/A.—E. §) összefüggésben vannak: céljuk a büntetés végrehajtásánál az elítélt átnevelésének hatékonyságát fokozni. Mindkét rendelkezés lényeges különbséget tesz az elítéltek között, előéletük szerint. Noha az előélet változatainak más irányúak a kihatásai a két jogintézménynél, mégis kézenfekvő, hogy bizonyos közös fogalmakat azonosan kell ér118