Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

telmezni egyfelől a Btk. 38., 38/A.—E. §-ainak, másfelől 39. §-ának alkalmazásánál, így nem lehet eltérő jelentőséget tulajdonítani a korábbi elítélésekkel kapcsolatos mentesítésnek az összbüntetés, az ún. quasi halmazat esetének, vagy a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedés fogalmának. A végrehajtási fokozat megállapításának alapvető a jelentősége. A végrehajtás megfelelő módja a szocialista törvényesség egyik biztosítéka, s egyben fontos jogpolitikai kihatása van, mert az elítélt átnevelésének hatékony eszköze. Ebből a szempontból kiemelkedő fontosságú a Btk. 38/E. §-a (1) bekezdésének a rendelkezése. E szerint nem kivételesen — mint korábban —, hanem általában minden indokolt esetben lehetősége van a bíróságnak — a törvényben írt körülményekre figyelemmel — egy fokozattal szigorúbb vagy enyhébb végrehajtási módot megállapítani. A mérlegelésen alapuló ilyen döntéssel kapcsolatos bírósági gyakorlat a jövőben nyilvánvalóan eltérően fog alakulni az eddigitől és tükrözni fogja az új rendelkezés általános jellegét. V. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának utólagos megállapításáról a Be. 357. §-a rendelkezik. Ennek második mondata értelmében azonban a Btk. 38/A. §-ának c) pontján, a 38/E. §-ának (1) bekezdésén, illetőleg a 97/A. §-a (1) bekezdésének c) pontján alapuló rendelkezés nem pótolható, illetőleg nem vizsgálható felül, tehát a törvénysértés csak törvényességi óvás útján orvosolható. VI. A Be. 241. §-ának (1) bekezdése szerint a vádlott büntetését csak akkor lehet súlyosítani, ha terhére fellebbezést jelentettek be. A Btk. 38., 38/A.—E. §-ai a szabadságvesztés végrehajtásának különböző fokozatairól rendelkeznek. A szabadságvesztés szigorúbb fokozatának a kijelölése tehát csupán annak végrehajtásában jelent módosítást, de nem a büntetés súlyosítása. A büntetés súlyosítása a büntetés nemének, vagy tartamának, a mellékbüntetés alkalmazásának a terhelt terhére (illetve a felfüggesztett büntetésnek végrehajtandó büntetésre) való megváltoztatásában áll. A szabadságvesztésnek szigorúbb végrehajtási fokozatban való megállapítása azonban a büntetés nemét vagy tartamát nem érinti. Következésképpen a súlyosítási tilalom erre az esetre nem vonatkozik, minthogy a büntetés végrehajtására vonatkozó rendelkezés a büntetés súlyosításának fogalmi körén kívül esik. Nincs tehát akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság — a terhelt terhére bejelentett fellebbezés hiányában is — az első fokú bíróságnak a végrehajtási fokozattal kapcsolatos téves rendelkezését — akár a terhelt hátrányára is — megváltoztassa, a szabadságvesztés szigorúbb fokozatban történő végrehajtását elrendelje. VII. Kizárólag a Btk. 38/E. §-a (1) bekezdésének a terhelt javára történt alkalmazása miatt bejelentett fellebbezés az előbb kifejtettekhez képest csupán a büntetés végrehajtására vonatkozik. Ebből következik, hogy bár az ilyen fellebbezés a terhelt hátrányára irányul, mégsem tekinthető a súlyosítási tilalom szempontjából a terhelt terhére bejelentettnek. Ilyennek ugyanis csak az olyan fellebbezés tekinthető, amely a büntetés kiszabása vonatkozásában céloz hátrányosabb rendelkezést. 119